volt Egy barna Tündér

Ááá Csajok!!! Imádlak benneteket!!! Köszönöm a mai délutánt! Köszönöm az eddigi eltöltött összes pillanatot!!! Én nagyon jól éreztem magam! Remélem ti is! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!! Imdálak benneteket! Nem tudok mást mondani! Köszönöm!

Gyönyörű délutánt szereztetek nekem, így ti mindannyian!!! Remélem lesz még ilyen! (de akkor teljes létszámmal;))

Nem nagyon tudok mást mondani. Majd talán később:D:D

ui.:Cicca veled meg majd bepótoljuk!!!

Azt mondták olyan vagyok néha mint az időjárás. Változó, szakaszos, szeszélyes, szélsőséges. Lehet. Ez a szélsőséges megfogott.

Szélsőséges lennék? Miben hogyan?

Azt mondták egyszer, túl komoly vagyok. Mindent komolyan veszek, és mindent az irányításom alatt akarok tudni. Nem lehet velem poénkodni, és hamar leszek mérges, ideges. Úgy kezelek másokat, mint ha gyerek lenne. Mindenkit. Úgy magyarázok neki, mintha én lennék az idősebb, a bölcsebb. Mintha okosabb lennék nála. És ezáltal kibírhatatlan vagyok. (őszintén, én ezt nem érzem )

Máskor pedig  nem veszek komolyan dolgokat. Nem törődöm a jövőmmel, mások érzéseivel. Egyszerűen jól érzem magam, és leszarok mindenki mást. Élem az életem, és mosolygok teli pofával. Játszom hogy érdekel, de közben nem. Mindent elviccelek, és mindenkivel bohóckodom. Mint egy éretlen kölyök. (őszintén nem tudom ez miért lenne baj )

Néha gyűlölök mindenkit. Mint egy hisztis tinédzser,  aki utálja a világot. Nem lehet elviselni, mert csak panaszkodom, vagy épp gyilkos pillantásokat döfök mindenki felé. És eltaszítok midnenkit. Képtelenség velem kedves lenni, mert a hátsó szándékot keresem mindig. (nah ezt tényleg nem vettem még észre )

És van, mikor szeretek mindenkit, és képtelenség levakarni, mint egy kiskutyát. Éhezem a szeretetre, és olyankor bármit csináljon a másik, én szeretem, és meg akarom érinteni.  (igen ezt tudom, püff, ez van )

Hát hmm. Még volt pár verzió, a "hisztis de nagyon", és a "magába forduló", de azt tudom. Az nem lepett meg annyira.  

Az este nem aludtam. Vagyis csak igen keveset. 4:30kor még az órát bámultam. 5:40kor szintén. A kettő között nem tudom. Talán meghaltam

Most ilyen kedvem van. Megyek az úton, a szélén igazán, letérhetnék, mégis csak megyek tovább,  Látom a fényt, az igazi célt, De elötte az út homály, Én mégis megyek egyre tovább.

Hmm. Mit ne mondjak, pocsékul vagyok.

-fáj a fejem
-nem tudok aludni
-gyűlöl a rókám
-egyedül vagyok
-szeretethiányom van
-fél 2 van
-kevesebb mint 7 óra múlva kelnem kell
-fáj a szemem

Hát igen. Ez van. Röviden tömören talán. Sírni szeretnék, kicsit hisztizni. Valakihez odabújni, szorosan megölelni. Kicsit érezni. Erre mondták, hogy pasihiányom van. Püff nekem. Lehet.
Most exploreren vagyok, és itt rossz minden, és szokatlan, és idegen még a blogol is. Nem tudom miért akarok ki ezen ennyire, de most nem jó

Mint már mondtam valamikor, Buddhát olvasok. Szerintem nagyon jó könyv. Csak lassan haladok vele, mert csendben tudok csak olvasni. Pff... fene a fajtámat. Csend az pedig nincs sehol. Csak ilyenkor, este. Este meg, amikor ágyba kerülök, -általában éjfél után- bezuhanok, és képtelen vagyok olavasni. És ha olvasok is, egyszerre nem sokat. Nah mind1. Most tartok úgy a felénél. Ez egy olyan 200 oldalt jelent. Eddig érdekes, mint egy rosszul sikerült regény. Cselekmény nulla, viszont nagyon sok miért-re ad választ majd. Okosság van benne bőven, egyet be is írok.

"Gyönyörű volt. Hihetetlen módon Sziddhártha szeretetet érzett az iránt, ami a szeme elé tárult. Nem a borzalom ellenére, hanem mert a borzalom lényegtelennek tűnt immár számára. A rothadó hús csak álca: anyja a valóság. Ebben a pillanatban Sziddhártha ráébredt, hogy csak az a szeretet, ami az álarc mögött rejlik, és soha nem az álarc maga. Érezte, amint szeme sarkába könnyek gyűlekeznek. Ha az álarcot szeretjük meg, nem történik velünk semmi valóságos. Mihelyt azonban eltűnik, a szeretet lehetségessé válik számunkra. De csak akkor."

Ez nagyon megfogott. Lehet, hogy mások számára, ez marhaság csupán, hogy ilyenekkel traktálom az amúgy se hatalmas agyam, de számomra ez valami amit akár el is érhetnék, ha igazán komolyan venném. Ez valami, ami már elméletben megszületett, gyakorlatban talán sose fog. Mindegy is.

Viszont aminek örülök, hogy pár napja, nővéremtől kaptam egy csengőt. _{-most mindenki bambán bámul, hogy miféle csengő, és nekem ez miért ilyen fontos-} közlöm, ez amolyan cica játéka csengő, vagy nem is tudom minek nevezzem. Amikor egy gömbben van egy kis golyó, ami cseng, olyasmi amit a cica nyakába szoktak akasztani. De ez elég csöpp, valamivel kisebb a kisujjam körménél. És számomra azért ekkora érték, mert a nővéremtől kaptam, _{-vagyis kértem el-} és mert szerettem volna ilyet, de nem találtam sehol ekkora méretben. Jah és amúgy lila. (: *szeretialilát*

Az előző postomhoz, annyit szólnék hozzá, hogy még mielött bárki is magára venné, közlöm, senkinek nem szól, csupán egy kósza gondolat volt, amit aztán leírtam.

Annyi mindent akartam írni, de már így is két óra lesz lassan. Fél órája írom ezt a semmitmondó, rövid postot, és azon kívül, hogy még mindig nem vagyok álmos, semmi nem történt. Nem változott semmi. Nem írtam semmit amit akartam volna igazán. Na majd holnap talán. (:

Nem volt egy fényes nap. Nem csak nekem nem. Másoknak sem. Nem mindenkinek.

*lelövi magát, mert fecseg össze-vissza és semmit nem mond*

Gyűlöllek, mert nem vagy itt!
Gyűlöllek, mert nem szeretsz.
Gyűlöllek, mert nem törődsz velem.
Gyűlöllek, mert ez mindig is így volt!
Gyűlöllek, mert ez így is marad.
Gyűlöllek, mert én tudlak szeretni.
Gyűlöllek, mert képtelen vagyok gyűlölni!!!

Nem gyűlöllek, cseppet sem, mert megszoktam gyűlölni téged!

Hát ha láttál már rossz filmet, akkor a Két nap párizsban c. film az az. Szóval erős 12es karika, néhány cenzúzátazlan kép, extra érthetetlen szöveg, (van ahol francia) és semmitmondó történet. Ezt mind rossz rendezés mellett, és pocsék megoldással. Azt hiszem a kedvenc filmem nem ez lesz. Megnézhető amúgy. Egyszer. Talán. Többször nem.

Amúgy midnen nagyon fasza.  Nekem nincs kedvem a gép elött ülni, sőt semmit nincs kedvem csinálni. Olvasni akarok, Coelhot. Csak anyám még mindig nem vett. Pedig én akarok. Nekem kell. És idézeteket akarok. Sokat, sokat, sokat. Képeket akarok csinálni. Sokat. Szépeket. Fotózni akarok. Másokat. Nem magamat. 

Sírni fogok. Hisztizni. Össze akarok törni valamit. 

Amúgy a kezem tök jólvan.:D Nem látszik semmi. Számomra döbb volt. Nem tudom mi lett. Máskor napogik fáj. Most nem. Király!

Örülök. Félek. Boldog vagyok. Mindjárt zokogok. Unatkozom. Nem érek rá semmire.

Megyek. 

Hmmm, értrem már, miért voltam ilyen jól a napokban. Nem volt időm gondolkodni. (és nagyon mást se csinálni, ezalatt értem az evést és alvást ) De jó volt, mert olyanokkal voltam akiket szeretek. (ami relatív, és nemáratana átgondolom a szeretem nem szeretem satöbbi fogalmak értelmét, mert elég rosszul használom őket ) Jó volt, mert amire akartam, arra jutott időm, és azt az időt úgy töltöttem el, hogy boldog voltam. Aztán, minden csoda 3 napig tart szindróma, estére rosszul lettem. (ez lehet a kimerültség éhség, vagy az egyedüllét okozta panaszok, mert elég fura, amikor egész nap egy nagy tömegben állsz, mint hogy otthon ketten vagytok a szobában, és a másik alszik. ) De aztán túléltem valahogy nagy nehezen ezeket is. Beszélgetések, és egyéb támaszokkal. Végtére is, jó volt. Tudtam meg újat, meglepőt, sőt, sokkolót is!!! Amikor hirtelen nem tudtam felfogni, mi is az ami a képernyőmre ki van írva. De ennyi. Megszoktam a gondolatát. Azt hiszem.

Most vívódás van bennem. Nagyon sok minden iránt.  Nagyon mélyek, de van ami csak felszín. És van, amikor képtelen vagyok eldönteni, melyik. A legnagyobb baj, mégis az, hogy megoldást nem találok rá. Mégis az, hogy tehetetlenül állok, és tanácstalanul nézek körbe, hogy Most mi van? aztán semmi nincs. Mindeki olyan tanácstalan mint én, vagy nem is érdekli. Aki meg tudja, az meg.... nekem nem tetszik. Ez van. Az elkövetkezendő egy hétben, minden nagyon pocsék lesz! Félek tőle, nem is kicsit, és képtelen vagyok bizakodni. Nem tudom miért. Pedig általában hiszek a dolgokban. Általában kitartó, és naiv vagyok. Aztán paff. Nem is!? Talán mégsem? És ez akkora ellentét, hogy már-már szétfeszít. Ami nekem jó lenne, másoknak nem, ami másoknak jó lenne, az nekem nem.

És most minden önzőzés nélkül, sok sikert kívánok Neked!!! (:
Kívánom hogy sikerüljön ez a mai nap!!! (:
És az utána lévő, és az azutáni, és így tovább. (:
Szurkolok Neked, és egy órája minden energiám oda küldtem.(:
Remélem ügyes leszel/voltál!!! (: 

Nah mutatok egy ilyet Diktátor - A gyilkos maci Ezt elötte hallgattam, és így volt foggalmam róla xD Amúgy beteg egy szám. Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom, és azoknak se, akiknek sok a plüssmacijuk XD Nehogy féljenek tőle XD
 
Amúgy már kezd kicsit elegem lenni. Igaz barát, barát, legjobb barát, nem barát, hazug barát....... gyűlölöm!!! Miért nem lehet meglenni egymás mellett!?  figyelj... ha bajod van, menj oda, és vágd pofán! Ne siránkozz. Egyszerűen e körül forog most a világ? HIdd el, ha nem okozol fájdalmat midenn második embernek, akkor is lesz elég oxigén, és napsütés hogy élj...  Komolyan belehalnátok, ha nem marnátok egymást ilyen látványosan? Mind1. Nekem végül is mind1. Csak engem hagyjatok ki az egészből. Mert már megint én jártam rosszul. Ismételten.... De nem baj. Figyelj.... Ezen nem múlik semmi. De akkor többé ne akarjatok barátnak nevezni engem. És jólmondta egy okos ember, a barát szóval se szabadna dobálózni! Meg kéne gondolni! Mert az egy mély, és erős kapcsolatot takar! Igaza volt!!! Kár hogy későn szólt. De erre magamtól is rá kellett volna jönnöm. Nem baj. Mind1. Lényegetelen.
 
Amúgy, jól vagyok. Azon kívül, hogy szétégettem magam, minden okés. Gyűlölöm ezt az érzést... Amikor hideg, és egyszerre meleg, amikor fáj, de közben nem.... amikor vörös, közben fehér.... nyaff...
 
Jah igen. hiszti az még mindig megvan. Még mindig nem jó semmi. Még mindig baj van, és egyre jobban kezd kifolyni a kezeim közül, mint a homok, amit kétségbeesetten próbálok megtartani a markomban, de minél erősebben szorítom, annál több folyik ki az ujjaim között.  
Azt mondták, írjak egyenesen. Csak írjak. Képtelen vagyok. o.O 
engem nem zavar. Van akit igen.