Hmmm, értrem már, miért voltam ilyen jól a napokban. Nem volt időm gondolkodni. (és nagyon mást se csinálni, ezalatt értem az evést és alvást ) De jó volt, mert olyanokkal voltam akiket szeretek. (ami relatív, és nemáratana átgondolom a szeretem nem szeretem satöbbi fogalmak értelmét, mert elég rosszul használom őket ) Jó volt, mert amire akartam, arra jutott időm, és azt az időt úgy töltöttem el, hogy boldog voltam. Aztán, minden csoda 3 napig tart szindróma, estére rosszul lettem. (ez lehet a kimerültség éhség, vagy az egyedüllét okozta panaszok, mert elég fura, amikor egész nap egy nagy tömegben állsz, mint hogy otthon ketten vagytok a szobában, és a másik alszik. ) De aztán túléltem valahogy nagy nehezen ezeket is. Beszélgetések, és egyéb támaszokkal. Végtére is, jó volt. Tudtam meg újat, meglepőt, sőt, sokkolót is!!! Amikor hirtelen nem tudtam felfogni, mi is az ami a képernyőmre ki van írva. De ennyi. Megszoktam a gondolatát. Azt hiszem.

Most vívódás van bennem. Nagyon sok minden iránt.  Nagyon mélyek, de van ami csak felszín. És van, amikor képtelen vagyok eldönteni, melyik. A legnagyobb baj, mégis az, hogy megoldást nem találok rá. Mégis az, hogy tehetetlenül állok, és tanácstalanul nézek körbe, hogy Most mi van? aztán semmi nincs. Mindeki olyan tanácstalan mint én, vagy nem is érdekli. Aki meg tudja, az meg.... nekem nem tetszik. Ez van. Az elkövetkezendő egy hétben, minden nagyon pocsék lesz! Félek tőle, nem is kicsit, és képtelen vagyok bizakodni. Nem tudom miért. Pedig általában hiszek a dolgokban. Általában kitartó, és naiv vagyok. Aztán paff. Nem is!? Talán mégsem? És ez akkora ellentét, hogy már-már szétfeszít. Ami nekem jó lenne, másoknak nem, ami másoknak jó lenne, az nekem nem.

És most minden önzőzés nélkül, sok sikert kívánok Neked!!! (:
Kívánom hogy sikerüljön ez a mai nap!!! (:
És az utána lévő, és az azutáni, és így tovább. (:
Szurkolok Neked, és egy órája minden energiám oda küldtem.(:
Remélem ügyes leszel/voltál!!! (: