Hmm. Mit ne mondjak, pocsékul vagyok.
-fáj a fejem
-nem tudok aludni
-gyűlöl a rókám
-egyedül vagyok
-szeretethiányom van
-fél 2 van
-kevesebb mint 7 óra múlva kelnem kell
-fáj a szemem
Hát igen. Ez van. Röviden tömören talán. Sírni szeretnék, kicsit hisztizni. Valakihez odabújni, szorosan megölelni. Kicsit érezni. Erre mondták, hogy pasihiányom van. Püff nekem. Lehet.
Most exploreren vagyok, és itt rossz minden, és szokatlan, és idegen még a blogol is.
Nem tudom miért akarok ki ezen ennyire, de most nem jó
Mint már mondtam valamikor, Buddhát olvasok. Szerintem nagyon jó könyv. Csak lassan haladok vele, mert csendben tudok csak olvasni. Pff... fene a fajtámat. Csend az pedig nincs sehol. Csak ilyenkor, este. Este meg, amikor ágyba kerülök, -általában éjfél után- bezuhanok, és képtelen vagyok olavasni. És ha olvasok is, egyszerre nem sokat. Nah mind1. Most tartok úgy a felénél. Ez egy olyan 200 oldalt jelent. Eddig érdekes, mint egy rosszul sikerült regény. Cselekmény nulla, viszont nagyon sok miért-re ad választ majd. Okosság van benne bőven, egyet be is írok.
"Gyönyörű volt. Hihetetlen módon Sziddhártha szeretetet érzett az iránt, ami a szeme elé tárult. Nem a borzalom ellenére, hanem mert a borzalom lényegtelennek tűnt immár számára. A rothadó hús csak álca: anyja a valóság. Ebben a pillanatban Sziddhártha ráébredt, hogy csak az a szeretet, ami az álarc mögött rejlik, és soha nem az álarc maga. Érezte, amint szeme sarkába könnyek gyűlekeznek. Ha az álarcot szeretjük meg, nem történik velünk semmi valóságos. Mihelyt azonban eltűnik, a szeretet lehetségessé válik számunkra. De csak akkor."
Ez nagyon megfogott. Lehet, hogy mások számára, ez marhaság csupán, hogy ilyenekkel traktálom az amúgy se hatalmas agyam, de számomra ez valami amit akár el is érhetnék, ha igazán komolyan venném. Ez valami, ami már elméletben megszületett, gyakorlatban talán sose fog. Mindegy is.
Viszont aminek örülök, hogy pár napja, nővéremtől kaptam egy csengőt. -most mindenki bambán bámul, hogy miféle csengő, és nekem ez miért ilyen fontos- közlöm, ez amolyan cica játéka csengő, vagy nem is tudom minek nevezzem. Amikor egy gömbben van egy kis golyó, ami cseng, olyasmi amit a cica nyakába szoktak akasztani. De ez elég csöpp, valamivel kisebb a kisujjam körménél. És számomra azért ekkora érték, mert a nővéremtől kaptam, -vagyis kértem el- és mert szerettem volna ilyet, de nem találtam sehol ekkora méretben. Jah és amúgy lila. (: *szeretialilát*
Az előző postomhoz, annyit szólnék hozzá, hogy még mielött bárki is magára venné, közlöm, senkinek nem szól, csupán egy kósza gondolat volt, amit aztán leírtam.
Annyi mindent akartam írni, de már így is két óra lesz lassan. Fél órája írom ezt a semmitmondó, rövid postot, és azon kívül, hogy még mindig nem vagyok álmos, semmi nem történt. Nem változott semmi. Nem írtam semmit amit akartam volna igazán. Na majd holnap talán. (:
Nem volt egy fényes nap. Nem csak nekem nem. Másoknak sem. Nem mindenkinek.
*lelövi magát, mert fecseg össze-vissza és semmit nem mond*
