A mai nap katasztrófa. Ennyi érzés! Külön külön nincs! Nem hogy egy emberben! De valami hinyzik. Nem, nem valaki. Hanem valami! És az a valami, a halálvágy. Ez most komoly! Rájöttem, hogy belegondolok, milyen lenne egy medicinlabdával a fejemben, hogy milyen lehet ha elüt a vonat. De ezek mellett, belegondoltam, hogy ha megmaradok ilyen naív kislánynak, akkor hiszem, hogy fontos vagyok! És ha fontos vagyok, akkor nem tehetek meg bármit! És nem is teszek. Nem ígérem, hogy nem fogok belegondolni. Nem mondom, hogy nem ülök ki az ablakba. De azt kijelentem, hogy nem fogom vágyni, hogy megtörténjen, és azt is, hogy nem fogok kiugrani. Nem vágyom rá! Mert haragszanak rám emiatt. És az én érdekem az hogy ne! Mert én abba beleőrülök. Nem mondom el, se anyuéknak, se dilidokinak. Bennetek bízok, és Juliban, Sztííben, Tabitában, és Nagynénémben! Egyedül kell végigcsinálnom. Tudom nagyon jól. De azt nem tilthatod meg, hogy segítséget kérjek! Ha segítséget kérek tőled segítessz? Vagy egy szó nélkül végignézed, hogy vagy sikerül vagy nem. Eldöntöttem. De az, hogy én mit akarok, nem mindig arányos azzal, hogy mi fog történni. Ugye? Szeretném ha nem tennéd meg. az más kérdés, hogy csak rajtad áll. Nekem nincs beleszólásom. De amit te feltételnek szabtál, az lehetetlen. Megoldom. De máshogy. Mert ebből nekem is elegem van. Hogy tükörbe nézek, és mást látok. Egy roncsot látok. Egy lelki roncsot, aki csak arra vár, hogy újra beszéljen! Beszéljen, mert ez élteti. De ott vagyok én. Aki belenéza tükörben. Aki nem egy roncs. Csak bebeszéli magának. Aki képes változni! Mert megtalálta az okot a változásra. Ez az ok, ti vagytok! Mert bíztok bennem! És ezért én is megpróbálom. Azért hogy nekem jobb legyen! Nem ígérek semmit. De megpróbálom. Ehhez az kell, hogy ne vonj meg tőlem mindent. Lehet úgy is. És akkor már téged nem érint. De a címlapsztori odáig is elér. Mindennek van hátulütője. Zsarolni távol álljon tőlem. De akkor megkérlek, hogy te se tedd! De mintha már említettem volna. Nem jó ez így. Senkinek. Akkor meg? Miért nem éljük tovább az életünk, és lesz ami lesz. Nem fogom magammal rántani. Mert mostmár felelős vagyok érte is. Mert így mostmár okokat is tudok. Nem fogom visszahúzni. Nem kell féltened tőlem. Én vigyázok magamra. És megpróbálok rá is. Mert ha vele lesz valami, velem is. Nem vagyok tökéletes! Sok dolog van, amit bár ne tettem volna meg. De változni képes vagyok. Vagy így, vagy úgy. De ok nélkül nem teszek semmit. Ok nélkül, nem mozdulok, ok nélkül nem veszek levegőt, ok nélkül nem élek. Ok nélkül nem szeretek! Akár tetszik akár nem. Mert mind a kettőtök a szívemhez nőttetek! És a többiek is. Nem tehetek róla. És nem is akarok tenni ellene. Nem tudok okot mondani arra, hogy eltiltsd. Megértettem! Nem vagyok se hülye se süket. És változni is képes vagyok. Csak ok kell. Mert én nem magamnak élek. Nem csak magamnak. Néha jó. Önzőnek lenni. Néha pedig nem. Képes vagyok esőben hazamenni, és képes vagyok a kabátom levenni, mikor csak egy póló van rajtam, azért hogy a másik ne fázzon. Képes vagyok. De képes vagyok, fél 3kor vasárnap, zavarni, felmenni és kibőgni magam. Képes vagyok erre is. Képes lennék felpofozni, és képes vagyok szeretni is. De ezekhez ok kell. Az okot megkaptam. Arra hogy éljek, arra hogy változzak. Ez a két ok, lehet ugyan az. De lehet más is. Amíg nijncs jobb, ugyan az lesz. És ragaszkodok hozzá. Mert ilyen vagyok. Mert magamat elfelejtve képes vagyok cselekedni. Képes vagyok megbetegedni csak azért hogy a másiknak jobb legyen. Képes vagyok változni, azért hogy nekem jobb legyen. Nem azért hogy ne haragudj. Hanem azért, mert nekem nem jó, ha haragszol. Furcsa. Most győzködök mindenkit, hogy megváltozok. Pedig én már rég elhiszem. Már rég tudom, hogy kell. És most okot adtál nekem. Ezt nem felejtem. De ne feledd, hogy én megpróbáltam. Megértettem, és igyekszem. De azzal, hogy megvonod tőlem nem lesz jobb! Sőtt!!!!!!
Aki érti érti aki nem nem. Gondold át! Megteheted. De miért tennéd?
Cupi!
Ha valaki szeretnék, mesélhetek neki, de most enyivel érjétek be. Bocs... Ugye fél 3ig MSN, utánna alvás. MOst keltem, egy két órája, (lásd post időpontja) és most ébredezek. 2kor hívom Nikoszt. 3kor megyek át Tabitához. utánna olyan 7kor jönnek nagynénémék. Fincsi... Jó kis napi program. Ja, és mégazt is tegyü hozzá, hogy tanulni nuku, So... az marad vasárnapra. A matek húzós lesz. Van vagy 300 feladat, amit meg kéne csinálni. Cuki... De ezeket leszámítva, boldog vagyok. Csak úgy! Így összejönnek a dolgok. Jobban mondva, általában. Épp a kisújjam "vágtam le". Ügyi? Répát szeleteltem. Ja, meg vasaltam is XD el lehet képzelni. Na mind1. Kicsit fáradt vagyok. De most már csak ülök, és eszek. 
De sebaj. Majd megint ittészakázom. Holnap ugye programom van, vasárnap meg jönnek nagynénémék. So megint egy kiló festékkel az arcomon fogok járni, hogy valami emberi külsőm legyen
... Biosz. Jobban mondva Biosz helyett Töri. 
Jókislány mi? XD ... Osztályfőnöki. Áhh. MEGYÜNK OSZTÁLYKIRÁNDULNI!!!!!!!!!!!! Yeee! Ezt vártam! Az osztályátlag, 4.69, jobban mondva több, mert nincs beírva a Biosz, és a Töri. ABiosz felfele húz, Töriből csak két 4es van! Tök jó!
ültetés. Áhh. Minek az? 
Na sebaj. Végül is, maradtam a helyemen, csak a másik oldalra kerültem. Szerencsére Viki is mellettem maradt! 
Meglepődtem, de annyira jólesett egy igazi baráti ölelés, hogy hagytam. Nem is tudom meddig, csak ültünk, egy szó nélkül, és öleltk egymást. Ekkor kiszakadt belőllem. Sírva fakadtam. De ő, nem kérdezett, csak ott volt, és nem engedett el. Köszönöm! Megnyugodtam, és utánna, olyan hirtelen amilyen hirtelen jött, elmúlt. Nem sírtam, nem voltam szomorú. Csak azt akartam, hogy sose legyek egyedül! Megtanultam bízni benne! Nem tudom, de valahogy sikerült. Nem tudom, miért pont ő, de örülök hogy így alakult!