Nah itt vagyok. Tudom, sokáig nem voltam, se MSNen, se itt. Bár erre nincs okom, de mégis magam alatt vagyok. Bocsi. Tudom, nem szabadna, de ez van. Sajnos. Hát majd lesz jobb is. Most azt mondom, hogy nem ígérek semmit, mert félek, nem tudom megtartani.
Mivel ugye vásárolni voltam, vagyis indultam, nem voltam itthon. Elmentem. Lehívtam Tabitát. Vagyis lehívtam volna, ha lett volna kedve. De mivel nem volt, csak a Penny-ig jutottunk el. Költöttem egy csomót. Krisztinek, egy karkötőt vettem, ami nekem nagyon tetszik. Neki is tetszett. Ezek után, felmentünk Tabihoz. Beszélgettünk………… Jó volt. Sok mindenről, de az akta titkos. Jó volt nagyon. Jól esett. Olyan fél 8kor indultam haza. Hát igen. Köszönöm Tabitám!!!
Mástéma:
Bocsánat.
Igen. Bocsánat, mert megígértem hogy fent leszek MSNen, de nem voltam. Sajnálom. De Ugye Tabival voltam, és utána már nem tudtam géphez jutni.
Igen. Bocsi Sztíí. Tudom, hogy kellettem volna, de sajnos, amíg nem tudom, hogy én kivagyok, amíg nem tudom, hogy milyen lény az, aki belém fészkelte magát, aki arra késztet, hogy a vasúti sínekre leüljek, aki arra késztet, hogy jobb lesz, ha megteszem, ha visszavágom, az, aki fél, hogy mit szólnak hozzá, ha meglátják, hogy szomorú, és ennyire nagy az öngyűlelete, amíg ezt nem tudom, addig nem tudok segíteni. Nem tudok melletted állni, mikor azt se tudom ki vagyok. Mikor nem érzem, hogy fontos vagyok, amikor nem érzem hogy kellenék a világnak, amikor olyan szomorú vagyok, hogy szívem szerint sose mennék haza, amikor annyira el vagyok keseredve mint most, akkor nem tudok. Ezt tudom, nem könnyű elfogadni, de próbáld meg. Néha, néha, néha….
Furcsa szó ez a néha. Néha ez, néha az. Néha ez az amire vágyunk, néha az. De van, amikor tudom, tudom, hogy nem szabad, de néha, néha, ezt nem tudom, nem akarom elfogadni, és van, amikor néha, butaságot teszek, mert akkor, akkor az a néha, most jött el, most van az a néha, amikor meg kell tennem. Amikor eljött a néha, hogy igen is, cselekedjek, amikor néha, csak néha ne legyek gyáva! Csak néha, had legyen szabad, csak néha hagy tehessem meg! Néha, a pokolba kívánom magam, mert tudom, hogy nem szabad, de néha, megöl hogy tudom, hogy tudom, hogy nem tehetem meg, de vágyom rá! Vágyom a fájdalomra, ami jobban fáj, mint ami belülről mar, mert tudom, nem szabad, de alig tudom megállni, mert csalódást kell okoznom, azért hogy jobb lehessen. De néha csak néha jobb lesz? Valaha is, jobb lesz? Nem. Akkor miért csinálom? Nem tudom. Néha, néha nem tudom, miért teszem, néha össze kell omlanom, ahhoz hogy megértsem, ez elkerülhető lett volna. Néha, le kell ülnöd a sínekre, ahhoz, hogy megértsd, „Igeis te ezt szeretnéd!” Mert vágysz rá, de nem most, nem így. És akkor, akkor a bizonyos néha-kor, fel kell állnod, és tovább kell menned, ahhoz, hogy megértsd, nem lett volna jó. Hogy felfogd, hogy nem kell ahhoz, hogy boldog legyél, mert te így vagy boldog, így vagy önmagad. De ha ezt nem is érzed, akkor is tudnod kell, a szíved legméllyén tudnod kell, hogy nem szabad! Mert csak azért, mert most nincs veled, csak azért, mert nem tudsz várni, azért nem szabad megtenned. Néha, fel kell állnod, a saját erődből ahhoz, hogy megértsd, nem kell! Csak azért, mert most rossz kedved van, nem kell mindent megtenned. Csak légy önmagad, felejts! Ezt bárhogy. Ha alszol, ha kisírod a szemed, ha eszel, ha iszol esetleg. Csak felejts! Aludni szabad. És jó is. Megnyugvás. Kiísrni a szemed? Rendben. Csak vigyázz, észre ne vagyék, ne okozz fájdalmat! Enni, azt mindig kell. Inni? Egyszer élsz. Ezt nekem megmutatták, hogy így is lehet, bár ennek ára van, és utána számíthatsz hogy lakat alatt leszel, de néha, néha jó. Néha ki kell hozzá próbálni, komolyan kell venni ahhoz, hogy megértsd, NEM KELL!!!
Cupi!
Majd utánna go mamáékhoz. Szép kis túra volt. Ez így megtettem 4 óra alatt, úgy hogy mamáéknál voltam kb 1 órát. Szóval 3 órát sétáltam. Ez alatt, SMSt váltottunk Julival, amit köszönök!
Ezek után itthon sikerült levágódnom a gép elé. Sokáig nem jöttem fel, de utánna mégis bejelentkeztem MSNre. Egyszer csak elkezdtek folyni a könnyeim. Nem tudtam mit tenni. Beszéltem és mondtam a magamét. Már nem is tudom mit mondtak nekem, de a lényeg, hogy hirtelen kacagni kezdtem. Ezek után már jobban voltam. Hát igen. Rám is fért. Mert aki megáll a vasúti sin közepén, /ezért nagyon ki fogok kapni
/ az már tényleg nem normális. Tényleg jól jönne egy nem is tudom kicsoda... Necces volt. So... Ezek után, jobb kedvem volt. De mostmár tudom, hogy egyártalán nem vagyok jobban. Sikerült leszúrnom Sztít, amitnagyon nem akartam. Tudom, erre nincs mentség, és sajnálom. Csak néha annyira kibukok. Tudom, hogy én vagyok a hibás. Bocsi! Közben "tanultam" verset. Pff. Fincsi... Ezek után, elmentem alukálni. Megnyugvás volt. Nem álmodtam. Ez tényleg hiányzott. Hogy elbújjak, de ne legyek egyedül!
Nem volt tanár. Mivel a gimi kapuja felett nem volt fekete zászló, ezért gondolom semmi komolyabb baja nincs./mindenki döntse el hogy örül vagy nem XD/ A 45 percet végigbeszéltem Nikikének. de hogy valakit ennyire ne érdekeljen az amit mondok! Na ez már tehetség! ... Fizika. Hmm Túléltük. ... Ének. Hát még szép hogy nem csináltam házit. Na sebaj. ... Német. Házi? Nuku. Nem is én lennék
Beletettem egy plusz "Te" szócskát, de am sikerült. Utállom a "te" szócskákat! xD ... Matek. Jól ment. Bár nem értem hogy most mi van, és pénteken dogát írunk, -amihez "segítség" kéne XD- de minden ok. ... Tesi. Semmi extra. kikaptuk a bizit. Két négyes, egy dicsret. A 4esre számítottam. De a dícséret