3. 3 nap elég volt ahhoz, hogy rájöjjek dolgokra. Olyan dolgokra, amire nem akartam rájönni! Fájó dolgokra. Soroljam?
- Azt bántjuk igazán, akit a legjobban szeretünk. Ez igaz. És az, hogy egy olyan embert bántasz, akit sose szerettél volna, még az is tetőzi, hogy igazad volt! Nem jó! Kellemetlen érzés. 
- Az hogy elhagytam magam. Valahol, az az örök optimista, örökké jókedvű, semmiben nem bízó kislányból, pesszimista, rosszkedvű, naív kislány lettem. Hogy ez jó, vagy nem, azt mindenki döntse el. Azért hiányzik. A jókedv. Néha alkohol nélkül is, mint aki megivott egy hordó bort, vagy nem tudom mit, néha meg sehogy se jó. Bonyolult ez... Eddig soha senkit nem szerettem. Csak úgy jól elvoltam. Most, ez, kevés!
- Rájöttem, arra, hogy tanultam. Sok mindenkitől tanultam. Megtanultam szeretni. Sztíítől, megtanultam, hogy nem szabad feladni, hogy menni kell tovább. Julitól, megtanultam, mi az a barátság. És megtanultam bízni. Bízni másokban, az emberekben! Ez Tabita érdeme. Megtanultam mi az a fájdalom, és mi a magány. Ez, mindenkinek az érdeme! Mert egyedül voltam. És megtanultam, milyen saját erődből felállni, milyen az, amikor rájössz: "Akarod!" De nem így, és nem most. Majd. Megtanultam, milyen félni, félni attól amit teszek, amit mondok, amit gondolok. Attól ami vagyok. És attól, hogy mások mit látnak bennem. Hogy mások mit gondolnak rólam, mit mondanak. És félek a szavaktól! A saját szavaimtól. Hogy mennyire gondolom őket komolyan. És attól, hogy más,mennyire gondolja komolyan a saját szavait. Hogy mennyire szavahihető, hogy mennyire gondol bele,mekkora szavak. Megtanultam hinni. Hinni abban, amit mond. Túl hiszékeny volnék? Lehet. De megmaradok naívnak, és hiszek benne, merthinni akarok!!!
- És arra is rájöttem, hogyha egy papagáj fején átlövünk egy golyót, akkor az egész madár összetrancsírozódik. (de hülye szó XD) Vagyis ez csak elmélet. Olyan mintha egy ember fején egy medicinlabdát lőnénk át. De ez is csak elmélet XD Ezt mind Tabival műveltük ma.
- És arra is rájöttem, hogy imádok az esőben sétálni! Olyan hideg van! Olyan finoman csípi az eső az arcom. És nem látszik mikor sírom. Mostanában sokat sétálok esőben. Bár, kár hogy néha esik csak. Ezért itthon sírok csak, és nincs mire ráfogni... De mindig elalszom mielött meglátná valaki. :) Általában xD
- Arra is rájöttem, hogy akármennyire is rosszul érzem magam, van akinek fontos vagyok. Ha ez csak 3 ember, már akkor is megérte! Mert van! Ha ez csak 1 ember, már akkor is van értelme élni! Az más kérdés, hogy nincs velem. egyedül vagyok, de azért tudom, hogy sajnálná. Talán...
Na most asszem ennyi bőven alég belőllem. Elég hosszú lett, és érthetetlen is. De sebaj. Mad megértitek.
Cupi!
