Az a nagy helyzet, hogy hétvége van. Jobban mondva péntek este 10. Itt ülök, megfürödve, hajat mosva, és próbálok életet leheni magamba, és másokba. Mindeközben görcsölök a jövőn, a holnapon, és néhány kellemetlen beszélgetésen -amiknek mellékesen örülnék, ha még ma este esedékes lenne-. Nem tudom elfojtani ezt az érzést, pedig szeretném. Attól, hogy aggódok és tépem magam, nem lesz se hamarabb, se jobb, de főleg nem kellemesebb. Se elötte, se közben....

Annyiból rossz volt, hogy úgy volt jön Devil is, de aztán nem jött. De azért túlélem...