5 óra, de a sötétség már beköszöntött. Ahogy kinyitom az ablakot, és arcomba csap a hideg levegő, akaratlanul is bezárom pilláim, és szemem elé kúszik- alattomos módon- a fehér táj képe, amit sose felejtek, ami oly hideg volt, mégis oly forró. Majd kinyitom szemeim, és az emlék bár szeretefoszlott, mégis jó érzéssel ülök vissza a gép elé, bár csábít a kinti világ, bár csábít a karjai melege, nem megyek sehová, nem hívom fel. Csak ülök csöndesen, és bámulok kifelé a sötét békés éjszakába...
pillanatnyi elmezavar
2008.10.26. 16:55
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://tundere.blog.hu/api/trackback/id/tr886218946
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.