volt Egy barna Tündér

tudom hogy ma már vagy kétszer is írtam, de ma ilyen napom van. Rájöttem hogy egy csomó dolgot kihagytem a blogomból. Például hogy oltást kaptunk.CSütörtökön. És azt is hogy ha minden jól meg és a "zsákocska" megtartja a "szavát", akkor 9 hónap múlva uncsitesóm lesz!!!! *szuperheppi!!* Én már nagyon várom! De ezt nem szabad elmondanom senkinek a családból! Úgyhogy lécci ti se tegyétek ha találkoztok tesómmal vagy a szüleimmel. Ez még titok és meghagyom nagynénémnek az örömöt hogy kb. két hét múlva ő jelentse be a jó hírt. *reménykedő* Én már nagyon várom! Még sose láttam hogy hogy fejlődik az ilyen baba. Mármint hogy megszületik, mekkora, elhozzák a korházból, elösször elindul, elösször kimond egy szót, vagy elösször eszik egyedül. És még nagyon kíváncsi vagyok hogy mi lesz a neve, és hogy milyen lesz. Nagybátyám Tibi, egy nem is tudom milyen ember. Nagyon jó humoros és jó fej. A nagynéném Edi, ő is remek ember. Bár ők egymásnak ellentétük. Mondjuk Tibi ha teheti pihen lustálkodik, (máramikor nem kondiban van) Edi pedig mindig talpon van és mindig van valami dolga. Ha más nem akkor velem beszélget, vagy kint a kertben almát krumplit és padlizsánt sütünk nyílt tűzön... Nagyon szeretem mind a kettőjüket. Reméllem a baba is ilyen lesz. Kis szeretnivaló! Bár két ilyen emberből csak jó baba sülhet ki... Pff ezt jól megaszontam... Szal. Nekik csak cuki babájuk lehet!

Igaz ma már írtam de rájöttem hogy se viccet nem írtam se a történetet nem folytattam. Ez most bepótolom.

#2
Jasim és Nuhim a vendéglőben két pontyot rendel. Nuhim kétfelé osztja és elveszi a tálból a nagyobb darabot.
- Ez nem szép tőled! - rivall rá Jasim - Ha én osztottam volna, a kisebb darabot vettem volna ki magamnak.
Nuhim vállat von:
- Tessék, ott van.

6. fejezet

Az ablak nyitva volt. A nyári szellő megmozgatta a szoba állott levegőjét. Az asztalon egy tolltartó, egy lámpa, és egy fénykép állt, ami le volt fektetve. Andit a tolltartó fogta meg. Egy barna szőrös valamivel volt körülcsavarva. Tibi követte a lány pillantását és mikor Andi az arcára nézett, hihetetlen meglepődöttséget látott.

- Mi az? – kérdezte

- A tolltartóm. – válaszolta, de még mindig az idegennek tűnő tárgyat nézte.

- Mi van vele. Annyira cuki az a kis szőrme rajta. – mondta Andi.

- De az eddig nem volt rajta! – mondta ki Tibi, hogy mi a baj.

- Ahha. Már értem. Akkor nézzük meg mi az. – vetette fel az ötletet Andi.

- Mi? Ja. Igazad van. Nem állhatok itt napestig. – mondta a srác és megindult az asztala felé.

- Na mi az? – kérdezte Andi mikor már Tibi ott volt.

- Ezt nem hiszem el. Ilyen nincs! –mondta Tibi és látszott rajta, hogy valaminek nagyon örül.

- Na! Mond már!

- Ez egy kismókus.

- Hagy nézzem meg! Még sose láttam élő mókust! – a mókuska csak feküdt Tibi markában és láthatóan nem érzékelte hogy elvették az „alvókája” mellől.

- És most mi lesz? Én nem tarthatom meg mert apukám allergiás az állatszőrre. De te…

- Lehet az enyém? – kérdezte a lány mintha egy régi álma valósulna meg.

NA ennyi lenne. Ma nem történet velem semmi különs max. annyi hogy halálra unom magamat...További szép napot kíván: a ti tündéretek!

Szeretem az őszt. Szeretem az illatát, a hűvösségét, ahogyan beoson a tikkasztó nyár után.

Mikor ezen gondolkoztam, az jutott eszembe, mennyire szeretek élni. Sokszor vagyok lehangolt, elégedetlen önmagammal. Hát igen, azt hiszem, én vagyok önmagam legnagyobb ellensége. De mégis annyira szeretem az életet...
Igaz, nincs társam, és egyedül kell megküzdenem mindennel. De így erősebb vagyok, mintha lenne valaki mellettem.
Van, akit szerethetek, van családom. Egy csodálatos anyukám, és egy apukám, egy nővérem. Vannak barátaim, vannak osztálytársaim, akik többek, mint csak osztálytársak....

Szeretek élni.

Get your own myspace graphics or myspace layouts at MyspaceBrand.com

[Most csinálok egy olyat hogy mikor írok mindig a szöveg elé írok egy viccet.Van kerek 436 db, szal egy időre bitti hogy elég lesz. NA itt az első :

#1
- Kedves doktor úr, miután leveszi a gipszet a jobb kezemről, fogok tudni hegedülni?
- Természetesen.
- Isteni lesz, eddig ugyanis csak zongorázni tudtam.

Tess.lesz olyan amit én se értek de felrakom hátha ti értitek :D -.-' na csak enniy ]

NAh! Most megint az van hogy nem tudok mit kezdeni a szabadidőmmel. Egyszerűen semmi ötletem nincs. MSNen nincs fent senki, tesóm a barátjánál van. Tanulni mint mindenki nem szeretek.És nincs akit elhívjak bárhová is. Hova és kivel lehet elmenni reggel 8kor? Úgy szeretném ha minden olyan lenne mint rég. Hogyha lehívhatnám a csajokat, ha nem halnék meg az unalomtól. Ha lenne egy fránya görkörim vagy az a hülye cetli megérkezne. Mire jó az hogy ha kibékülünk ha utánna ugyan úgy nem havhatlak le? És mire jó az hogy csak mosolygunk ahellyet hogy elmondanád hogy mi a fasz bajod van velem! És ezt most valaki megint rosszul fogja érteni.(Ez most N.-nek szólt) Na mivel nem tudok többet mondani jöjjön a történet:

5. fejezet

Péntek délután, ahogy megbeszélték Andi, iskola után a parkba ment és várta Tamy-t hogy megmutassa hol laknak. Gyönyörű házuk volt. Kétemeletes, kívül tört fehér, és barnaszínű kerítés. Belülről még szebb volt. Minden fa bútor volt, és látszott hogy van stílusa és szépérzéke annak, aki berendezte. Tamy és Tibi szobája az emeleten volt. Tamy az ő szobájába hívta be mondván, hogy ugye nem akar elájulni a kupitól. Mire Tibi hazaért Andi már nagyban beszélgetett a húgával.

- Sziasztok. –jött be a szobába. –Tamy! Úgy volt, hogy hozzám jön át, Andi. –mondta mérgesen.

- Igen. De a te szobádba nem merem beengedni, nem tudom mi vár rá odabent. – mondta dacolva a testvérével.

- Képzeld el, hogy semmi nem vár rá odabent! – mondta kissé erőteljesen Tibi.

- Na akkor szerintem kezdjük is el itt vagy ott, mert nekem 5-re haza kell érnem. – vetett véget a családi vitának Andi.

- Rendben. Gyere át az én szobámba. Tamcsibaba pedig itt marad, és játszik a babáival. –mondta kicsit gúnyosan a tesójának.

- Nem vagyok Tamcsibaba! – hisztizett Tamy.

- Nekem tényleg haza kell érnem 5-re. – juttatta eszébe a dolgot Tibinek.

- Ok. Akkor gyere. – és ezzel átkísérte a szobájába, ahol olyan tisztaság fogadta Andit, hogy majdnem elesett a fényesre súrolt padlón. Tibi szobájából két ablak nyílt. Az egyik előtt egy hatalmas fa állt. És az ablak alatt volt az íróasztala.

Tegnap az aqvaparkban voltunk az osztály egy részével.Nagyon jó volt én élveztem.ár ne kéne iskolába járni.Fáj minenem az izomláztól.Na mivel nem tudok most mit mondani jöjjön a történet.

4. fejezet

- Szia Tibi. Megtanultad, amit kértem? –Jött be Andi anyukája.

- Csókolom. Igen. –nézett rá Andira…

- Na én megyek tanulni. –jelentette ki Andi.

- OK. Utána majd teregess ki légy szíves!

- Jó jó. - kiáltotta vissza Andi, aki szaladt fel hogy minél hamarabb felkészülhessen a „németórára”.Másnap iskola után ahogy megbeszélték a parkban találkoztak.

- Szia. Én Tamara vagyok. –köszönt az idegen lány.

- Szia. Én Andrea vagyok. –köszönt vissza. – Hol van a bátyád?

- Ó, ő nem jött. Azt mondta, hogy barátkozzak össze veled.

- Igen ezt nekem is mondta de, azt hittem ő is itt lesz. – mondta kicsit csalódottan.

- Van kedved tollasozni? –kérdezte Tamy.

- Igen persze. –Egész délután játszottak. Mikor már sötétedett, és nem látták a labdát se úgy döntöttek, hogy hazamennek. A terv sikerült. És még hazugság se lesz, hogy Tamy-hoz megy át, mert néha tényleg hozzá fog átjárni.

Ha már így sikerült hogy folyton panaszkodom akkor most se maradjon ennyibe a dolog.Elegem van! Ilyen nincs! Tegnap elött, este már nem tudtam visszajönni.És buta mód nem is írtam le mi történt.Az a helyzet hogy összevesztem a testvéremmel. Ez nem nagy dolog, de még is olyan nagyon rosszul esett, hogy lementem az udvarra leültem a hintába és csak sírtam és sírtam.Aztán mikor már kezdtem megnyugodni akkor hazajöttek Tündiék.Nahát ez csak olaj volt a tűzre. NEM JÖTT ODA HOZZÁM. És ez annyira rosszul esett hogy megint elkeztem sírni. Miért van az hogy engem minden ilyen érzékenyen érint? Már nagyon elegem van! Ma meg tesi órán a tanár kikészített, testileg lelkileg. Rájöttem hogy egy dolgot kéne megtenni.Méghozzá meghalni. Minenki boldog lenne. Az osztályból nem sok embernek hiányoznék olyan nagyon. Viviy... Nem is mondok semmit úgy se olvassa a blogomat. Tesóm is csak boldogabb lenne. Anyáék... szeretnek de, most még se érzem annyira mint én szeretném nagyon de nagyon.Tündiék, nem is törődnek velem, akkor meg? Tündi is ma megkérdezni hogy mi a bajom tömegsport után...Az a bajom hogy még ha segíteni is akarok akkor is legorombítanak.És a legjobb barátnőm! Ha beleütök a labdába az is baj. HA nem ütök bele az is baj.Itt minden baj! Most ez hogy van???? Egy bölcs ember azt mondta hogy iskolán kívül bohóckodni kell iskolába meg mindent komolyan kell venni. (am Tibi bá volt...) De nekem ez sok.Én még iskolán kívül se tudok bohóckodni mert nincs kivel!Iskolán belül meg...Hogy legyek komoly mikor akkor lenne kivel bohóckodni és jólérezni magamat.Én télleg kiugrom az ablakon! Nem hiányzok olyan sok mindenkinek, nekem meg akkor már mind1 lesz. mindenkinek jobb lesz. De addigis Boginak az érdeklődését kielégítve jöjjön a 3. dik fejezet.

3. fejezet

Álmában Tibivel sétált és beszélgetett. Aztán csörög az óra. Felkel, és kezdődik minden elölről. Iskola, Tv, Tanulás. És ismét kopognak az ajtón. Andi szalad a lépcsőn majd hasraesik. Jólsejtette. Tibi áll az ajtóban.

- Szia Andi! –mosolyog rá egy cinkos mosollyal.

- Szia Tib! –olvadozott Andi. Tudja a nevét! Andival madarat lehetett volna fogatni. Bekísérelte Tibit a szobába majd hívta az anyukáját, aki éppen főzött. Amíg nem jött, Andi beszélgetett Tibivel.

- Te jó vagy németből? –kérdezte Tibi.

- Igen. –vágta rá Andi.

- És nincs kedved korrepetálni? –kérdezte szinte már suttogva a srác.

- De hát itt van anyukám! Miért? –értetlenkedett Andi

- De olyan ciki már hogy nem tudok semmit. És veled jobban tudok beszélgetni is. Na, kérlek! –nézett Tibi nagy kutyaszemekkel.

- Hát jó. De anyukám nem fog neki nagyon örülni. –mondta Andi.

- Éppen ezért nem kell tudnia róla. –jelentette ki.

- Mi? És akkor mit csináljak? Mit mondjak, hogy elengedjen? –tette fel a kérdéseket inkább magának, mint Tibinek.

- Van egy testvérem, aki lány és szeretne megismerni. Mi lenne, ha egy kicsit összehaverkodnál vele és azt mondanád, hogy hozzá jössz át. Persze közben engem korrepetálsz. –mondta az ötletét.

- OK! Megbeszéltünk. –mondta Andi boldogan, hogy a fiú egy „tanulós randira” hívja őt.