Igaz ma már írtam de rájöttem hogy se viccet nem írtam se a történetet nem folytattam. Ez most bepótolom.

#2
Jasim és Nuhim a vendéglőben két pontyot rendel. Nuhim kétfelé osztja és elveszi a tálból a nagyobb darabot.
- Ez nem szép tőled! - rivall rá Jasim - Ha én osztottam volna, a kisebb darabot vettem volna ki magamnak.
Nuhim vállat von:
- Tessék, ott van.

6. fejezet

Az ablak nyitva volt. A nyári szellő megmozgatta a szoba állott levegőjét. Az asztalon egy tolltartó, egy lámpa, és egy fénykép állt, ami le volt fektetve. Andit a tolltartó fogta meg. Egy barna szőrös valamivel volt körülcsavarva. Tibi követte a lány pillantását és mikor Andi az arcára nézett, hihetetlen meglepődöttséget látott.

- Mi az? – kérdezte

- A tolltartóm. – válaszolta, de még mindig az idegennek tűnő tárgyat nézte.

- Mi van vele. Annyira cuki az a kis szőrme rajta. – mondta Andi.

- De az eddig nem volt rajta! – mondta ki Tibi, hogy mi a baj.

- Ahha. Már értem. Akkor nézzük meg mi az. – vetette fel az ötletet Andi.

- Mi? Ja. Igazad van. Nem állhatok itt napestig. – mondta a srác és megindult az asztala felé.

- Na mi az? – kérdezte Andi mikor már Tibi ott volt.

- Ezt nem hiszem el. Ilyen nincs! –mondta Tibi és látszott rajta, hogy valaminek nagyon örül.

- Na! Mond már!

- Ez egy kismókus.

- Hagy nézzem meg! Még sose láttam élő mókust! – a mókuska csak feküdt Tibi markában és láthatóan nem érzékelte hogy elvették az „alvókája” mellől.

- És most mi lesz? Én nem tarthatom meg mert apukám allergiás az állatszőrre. De te…

- Lehet az enyém? – kérdezte a lány mintha egy régi álma valósulna meg.

NA ennyi lenne. Ma nem történet velem semmi különs max. annyi hogy halálra unom magamat...További szép napot kíván: a ti tündéretek!