[Most csinálok egy olyat hogy mikor írok mindig a szöveg elé írok egy viccet.Van kerek 436 db, szal egy időre bitti hogy elég lesz. NA itt az első :

#1
- Kedves doktor úr, miután leveszi a gipszet a jobb kezemről, fogok tudni hegedülni?
- Természetesen.
- Isteni lesz, eddig ugyanis csak zongorázni tudtam.

Tess.lesz olyan amit én se értek de felrakom hátha ti értitek :D -.-' na csak enniy ]

NAh! Most megint az van hogy nem tudok mit kezdeni a szabadidőmmel. Egyszerűen semmi ötletem nincs. MSNen nincs fent senki, tesóm a barátjánál van. Tanulni mint mindenki nem szeretek.És nincs akit elhívjak bárhová is. Hova és kivel lehet elmenni reggel 8kor? Úgy szeretném ha minden olyan lenne mint rég. Hogyha lehívhatnám a csajokat, ha nem halnék meg az unalomtól. Ha lenne egy fránya görkörim vagy az a hülye cetli megérkezne. Mire jó az hogy ha kibékülünk ha utánna ugyan úgy nem havhatlak le? És mire jó az hogy csak mosolygunk ahellyet hogy elmondanád hogy mi a fasz bajod van velem! És ezt most valaki megint rosszul fogja érteni.(Ez most N.-nek szólt) Na mivel nem tudok többet mondani jöjjön a történet:

5. fejezet

Péntek délután, ahogy megbeszélték Andi, iskola után a parkba ment és várta Tamy-t hogy megmutassa hol laknak. Gyönyörű házuk volt. Kétemeletes, kívül tört fehér, és barnaszínű kerítés. Belülről még szebb volt. Minden fa bútor volt, és látszott hogy van stílusa és szépérzéke annak, aki berendezte. Tamy és Tibi szobája az emeleten volt. Tamy az ő szobájába hívta be mondván, hogy ugye nem akar elájulni a kupitól. Mire Tibi hazaért Andi már nagyban beszélgetett a húgával.

- Sziasztok. –jött be a szobába. –Tamy! Úgy volt, hogy hozzám jön át, Andi. –mondta mérgesen.

- Igen. De a te szobádba nem merem beengedni, nem tudom mi vár rá odabent. – mondta dacolva a testvérével.

- Képzeld el, hogy semmi nem vár rá odabent! – mondta kissé erőteljesen Tibi.

- Na akkor szerintem kezdjük is el itt vagy ott, mert nekem 5-re haza kell érnem. – vetett véget a családi vitának Andi.

- Rendben. Gyere át az én szobámba. Tamcsibaba pedig itt marad, és játszik a babáival. –mondta kicsit gúnyosan a tesójának.

- Nem vagyok Tamcsibaba! – hisztizett Tamy.

- Nekem tényleg haza kell érnem 5-re. – juttatta eszébe a dolgot Tibinek.

- Ok. Akkor gyere. – és ezzel átkísérte a szobájába, ahol olyan tisztaság fogadta Andit, hogy majdnem elesett a fényesre súrolt padlón. Tibi szobájából két ablak nyílt. Az egyik előtt egy hatalmas fa állt. És az ablak alatt volt az íróasztala.