volt Egy barna Tündér

MA nem történt velem semmi különös...eddig.10 óra van és én már most kezdek unatkozni.Ráadásul még fázom is és nem kapok levegőt.Így az oldásba bele fogunk halni...Na mivel nem tudok mit írni ezért jöjjön a történet ami már hosszabb lesz mint az első :) ;)

2. fejezet

Egy esős délután kopogtatnak az ajtón. A lány robotszerűen feláll, nyitja az ajtót, és szembe találja magát egy kékszemű tőle egy kicsivel magasabb jóképű sráccal. A szava is elakadt.

- Szia. - köszönt a srác.

- Szia. –nyögte ki a lány.

- Tibi vagyok, és anyukádat keresem. –mondta kissé zavartan mikor látta, hogy a lány csak áll és mélyen a szemébe néz.

- Én Andrea vagyok. –Andi arcán rózsák nyíltak és egyszer már nem volt olyan egyhangú az élet. Mosolygott. Mosolygott, és mosolygott. Nem tudta mi ütött belé de tudta, hogy ez a srác mindent és mindenkit felülmúl! Muszáj mégy egyszer látnia! Mindeközben anyukája behívta Tibit a dolgozószobájába és valamit beszéltek németül. Andi anyukája némettanár volt. Akkor Tibi gyakorolni jött. Andi nagyon jó volt németből, a kedvenc tantárgya volt. Mivel nem tudott mit csinálni megnézte a sorozata végét, és elment aludni.

Na, sikrersen felkeltem.Eset nem voltunk fent sokáig, ebből arra következtetek hogy nem olvasta a blogomat.Dehát mind1.Úgy döntöttem hogy megváltozom.Nem leszek ilye kis pukkancs és megpróbálom efogni a számat.Hiába mondom el Szofikának hogy elegem van abból hogy kihívom hogy dumcsizzunk és ő erre elmegy egy fél pillanat múlva másokhoz, nem ud ezzel mit kezdeni ő ilyen és én ennek ellenére szertem és nem tudok rá haragudni.Vivy is megkértem hogy olvassa el a blogomat és erre ő azt válaszolta hogyha valami történik velem akkor úgy is elmondom MSN-en.De ott nem mondok el mindent.Rájöttem hogy a blog arra is jó hogy az érzésetidet megfogalmazod leírod és a többiek reagálnak rá, vagy örökre megsértődnek...Na de mind1. Úgydöntöttem hogy újra elkezdek egy történetet írni.

1. fejezet

 Volt egy lány. 14 éves volt. Mélyponton volt. Nem volt barátnője. A srác aki tetszett neki másik csajjal jött össze .Átlagosan és unalmasan teltek a napjai. Felkelt. Iskolába ment. Hazajött. Tv-zett. Tanult. Lefeküdt. ÉS így ment ez sokáig, amíg egy esős délután…

 NA ízelítőnek ennyi elég.

Nem tudok mit írni.Most éppen egy nagyon jó barátommal beszélek MSN-en aki alig válaszol neke.Na mind1.Ma nem sok minden max annyi hogy félek a volt legjobb barátnőmmtől.Ilyen van?Ez normális, hogy egy nyanvadt fotót nem vagyok képes elkérni?Hogy van ez?Na nekem ez már magas.Valaki tud valami épkézláb ötletet akkor léccives osszátok meg velem!Reméllem hogy valaki olvassa a blogomat és jön majd pár ötlet (vagy egy kép<--Ez most célzás...[T.T])És miért van az hogy MSN.en soha senki nem ír rám?És miért van az hogy még akkor is bunkó vagyok amikor épp csak megjegyzek valamit?Na én ezért utállom az MSN-t mert nincs hangsúly és nem tudják hogy hogy értem.Mondjuk akivel most beszélek srác ő is mindig mindent félreért amit lehet.De őt így imádom!Míg mások vérig sértődnek és felpukkadnak!NAhát nekem mára ebből elegem volt!itt van 10 óra én már majd el alszom de a srác miadt nem mehetek aludni mert mindig ő megy el hamarabb és ez (a szándékaim szerint) így is fog maradni...Bár ahogy ismerem ráveszem hogy olvassa el a blogomat és akkor képes csak azért nem lefeküldni egész éjjel hogy én ne menjek el!De olyan cuki hogy nem tudok rá haragudni:D:D:D:D:DNa most ennyi.Majd még lehet hogy az este jelentkezem :D De ha nem akkor jó éjt mindenkinek!

Megint erre kószáltam.Lezártam egy részt az életemben.Most tista lappal újjat kezdek!Miért más mindenki amilyennek megismetem?És miért van az hogy bármit csinálok vagy mondok vagy érzek az csak egy felületes dolog és mélye én szeretek mndent és mindenkit!ÉS miért van az hogy nem tudok haragudni Tündiékre?És miért van mégis az hogy nem merek átmenni BEÁHOZ ÉS ELKÉRNI A BALLAGÓS KÉPÉT???Nekem ez kicsit magas.Ha valakinek van ötlete kérlek kommenteljetek! Kialszanak a fények.Sötétség,árulás, kétségbeesés vesz körül.