MA nem történt velem semmi különös...eddig.10 óra van és én már most kezdek unatkozni.Ráadásul még fázom is és nem kapok levegőt.Így az oldásba bele fogunk halni...Na mivel nem tudok mit írni ezért jöjjön a történet ami már hosszabb lesz mint az első :) ;)

2. fejezet

Egy esős délután kopogtatnak az ajtón. A lány robotszerűen feláll, nyitja az ajtót, és szembe találja magát egy kékszemű tőle egy kicsivel magasabb jóképű sráccal. A szava is elakadt.

- Szia. - köszönt a srác.

- Szia. –nyögte ki a lány.

- Tibi vagyok, és anyukádat keresem. –mondta kissé zavartan mikor látta, hogy a lány csak áll és mélyen a szemébe néz.

- Én Andrea vagyok. –Andi arcán rózsák nyíltak és egyszer már nem volt olyan egyhangú az élet. Mosolygott. Mosolygott, és mosolygott. Nem tudta mi ütött belé de tudta, hogy ez a srác mindent és mindenkit felülmúl! Muszáj mégy egyszer látnia! Mindeközben anyukája behívta Tibit a dolgozószobájába és valamit beszéltek németül. Andi anyukája némettanár volt. Akkor Tibi gyakorolni jött. Andi nagyon jó volt németből, a kedvenc tantárgya volt. Mivel nem tudott mit csinálni megnézte a sorozata végét, és elment aludni.