Megint valami, ami így eszembe jutott. Ez egy Devil féle okfejtás, Ágica változatban...xD

VAn egy lány. Nevezzük Y-nak. Neki a szülei olyanok, hogyha nem tanul, lecseszik, és elküldik tanulni. Neki tanulnia kell. Nem azért tanul mert szereti, hanem mert kell. Barátkozni, szeret. Mégis eltaszítja magától az embereket.

Ezzel szemben én.

VAn egy lány. Ez vagyok Én. A szüleim olyanok, hogy ha nem tanulok, azt mondják az én hibám. Mérgesek, de úgy vannak vele, hogy magamnak tanulok. VAn amit szeretek tanulni, azért tanulom. Barátkozni szeretek. Nincs kivel.

Hmm.

Neki jobb élete van mint nekem, de ő kényszerből ilyen, én saját akartomból. Rosszab jegyei vannak, ezek kényszerjegyek, nekem jobb az átlagom, de ez sajátdöntésből. Akkor most kinek is jobb?

Huhh. NA még búcsúzóul, annyit hagy mondjak hogy bocsánat! Bocsánat azért amit tettem. Szerintem úgy helyes, és még mindig úgy gondolom. Bocsánat, mert túl heves voltam. Bocsánat Esztiii, Bocsánat Imi, Bocsánat a többiek. Tudom nem szép dolog, de nekem még mindig meggyőződésem hogy úgy helyes. Rossz tulajdonságom, de jó is. Kitartok az érveim mellett. Nem hagyom magam! NEM!