volt Egy barna Tündér

*im tired of this reality
*i want to create my own reality
*but i need some drug

*i want to find my own way out of this life 

by: my Bro. 

Feküdtünk egymás mellett. 
- Nekem ez így nem megy tovább.
- Micsoda? - kaptad fel a fejed ijedtedben.
- Ez az egész... Bántalak, nem akarlak. Nem megy.
- Ne mondj ilyet. - átöleltél.
- Sajnálom. De már nem sokáig keserítem az életed. 
- Ne... ne... ne mondd ezt! - s olyan erősen szorítottál, nem engedtél egy centit sem.
- Ne félj. Jobb lesz. Az eleje nehéz, de aztán beletörődsz. 
- Ne tedd ezt. - s arcodon peregtek a könnyek.
- Engedj el...
- Ígérd meg.. ígérd hogy nem hagysz magamra. 
- Tudod, hogy nem ígérhetem. 
- Akkor veled leszek. Minden percben. Nem érdekel semmi. Nem engedlek el.
- Dehát a suli..?
- Nem érdekel. Nem veszíthetlek el... Szeretlek. - majd éreztem egész tested beleremeg a sírásba. Átöleltelek én is és csitítottalak. Nemsoká elaludtál, énpedig kicsúsztam a kezeid közül. Kiléptem a lakásból, s önző módon, örök nyugalomra leltem.

Hát mint látjátok megújultam.. ^^ A sablonért és fejlécért ezermegegyköszönet Tommynak ^^ imádom *_____*

Ezen kívül elkezdődött ismét a suli. Párom ma már fent van Pesten. Újra eljött a hetente két estés találkozások ideje, a soksok msnes beszélgetés... A tanulás és tanulni próbálások ideje.

Fáj a fejem.... megint.... Ez valami szörnyű, 4 napja gyógyszeren élek. Borzasztó. Lehet kiszáradás...  Próbálok inni.

Amúgy holnaphoz egy hétre véradás. Jólenne, főleg hogyha női gondjaim nem szólnának közbe olyan régóta várom.

Pakolni kellene, tanulni lassan. Meg ilyen apróságok.

Csak a fejem ne fájna. :( 

Megtörtént ^^ (L)

Rettentően fáj a fejem.

Párom esett a bicajjal, a jobb kara és térde iszonyatosan le van nyúzva. Húzós volt így, hogy vigyázni kellett minden mozdulatra. Megszeretgettem^^

Tanulni kéne, meg kötelezőt olvasni. Meglesz.... csak a fejem.... :( nagyon fáj.

Túléltük az első két napot a suliban, semmi tragikus. Hétfőtől teljes erőbedobás. ^^ Zsong a fejem az egésztől.... Nyelvvizsga, érettségi, továbbtanulás, pontszámítás, egyetem, pénz......... szeretnék újra 5dikes lenni, amikor legnagyobb bajom az volt hogy nem kaptam elég uzsnnát.... :/ 

nagyon tud dühíteni ha nem figyelnek rám.

Megkönnyebbülés. Kisfiú, hiányoztál!

Újra tépkedem a szám.. Nem kéne... de valahogy nem tudok mit csinálni.

Holnaptól suli. Várom. Azt hiszem. Hiányzik... az emebrek, a pörgés, a tennivaló.

Péntektől újra távkapcsolat. Kicsit ijesztő. Najó, nagyon... =/ Elszoktunk tőle. Nyűgös lesz az első két hét.

Fáradt vagyok. Kár hogy ezt nem lehet elintézni egy jó nagy alvással. :(

Viszont jobban vagyok :) Alig fáj a fejem, alig taknyolok már... ^^ sáláláá... csak álmos vagyok.. pedig fél12kor már aludtam :| és 9kor keltünk... hmmm nembaj :)

szépazéletcsaknéhafáj. 

Engem néztél.
- Mi van? - kérdeztem.
- Szeretlek.
- Mondd olyannak akit érdekel.... 
Majd felálltam és kisétáltam a szobából és egyben az életedből is.

Azt hittem, ha az embernek van barátja, akkor nem érzi magát ennyire nagyon pocsékul és egyedül. Azt hittem, ha megtalálod AZT az embert, akkor nem leszek ennyire egyedül, és ha szükségem van rá, itt lesz. 

Akkor most hol van? 

Milyen jó is ha az embernek van egy totál idióta nővére. 

Én a meleg ellen úgy védekezem, hogy a törölközőt bevizezem, és ezt teszem a hátamra, ezzel takarózom. Tegnap délután, ugyan így tettem, mikor jött nővérem, behozta aventillátort és egyenesen ráirányította a hátamra. Aminek a vége az lett, hogy azóta majd szétszakad a fejem, fáj az arcom, köhögök, taknyolok és általánosságban fázom. Amíg itthon mindenki rövidnadrágban izzad, én hosszúnadrágban és vékonytakaróval körülcsavarva leledzem. Rohadt kellemes, tényleg. 

Amúgy is elég pocsék kedvem van, mert babusgatásra és szeretgetésre vágyom, de úgytűnik párom erre most nem vevő. Ami érdekes, különös, fájó.

Szóval most valahol itt tartok, a betegség és kétségbeesés vonalán.

Az elmúlt 3-4 napban megnéztem 30 mentalista részt... tetszik, csak valahogy nem szórakoztat annyira.

ajh ~~ 

"- Én nem sírok.
- Miért nem?
- Senki sem bánthat meg engem annyira.
Lenéztem rá. Félelmetes volt ez a hidegvérű kijelentés. - Hogy érted ezt?
- Senki sem tud megbántani. Ha nem sírok, nem tudják hogy fáj. És akkor olyan, mintha nem tudnának bántani. Senki nem tud engem rávenni, hogy sírjak." 

/ Egy gyerek - Torey Hayden /