volt Egy barna Tündér

Nincs kedvem beszélgetni. Nem akarom hogy hozzámszóljanak az emberek. 

Egyedül akarok lenni. Azt hiszem. 

Ilyenkor rájövök, ha nem eszek sokkal jobban tetszem önmagamnak.
Már-már csinosnak is mondanám magam.
A tükör nem az ellenségem, s képes vagyok undor nélkül belenézni.

-vagy talán csak homályos a látásom az éhség miatt.- 

Volt egyszer egy Tündér és egy királyfi. Bár a királyfi nem szőke volt, de nem is fehér lovon járt. Mégis volt valami különleges benne. Ez a különleges nem más volt, mint a szeme. Ez a szem nem csillagszem volt, mint a juhászé. Ez egy zöld szem volt, ami kriptonitből tevődött össze. Ez a szem nem másé volt mint Superman fiáé. Bizony! Supermannek van fia és ő nem allergiás a kriptonitra. Ő egyedül a parlagfűre allergiás. Szóval ez az aranyos Tündér nagyon aranyos volt. Haja barna, szeme kék, de sajnos nem olyan mint a villamos kerék. Hoppá a villamosnak nincs is kereke. -.-' Akkor mire is hasonlított? Na ki tudja? Senki! Akkor elmondom. Olyan volt, mint egy Suzuki kereke. xD Ez a kis barna hajú Tündér bele szeretett a kriptonitzöld szemű Hercegbe, aki nem fehér lovon hanem Suzukiban utazott. Tudni illik a Suzuki ott, ahol ők laktak kiemelt autó márka volt. A szerelmük kölcsönösnek vélt látszani. Ketten összeházasodtak volna és tervszerint meg vettek volna egy telket. Erre a telekre egy nagy épület építését tervezte a Herceg. Na mit? Naa? Ki tudja? Egy SUZUKI szalont. xD De sajnos közbe jött a Tündér elfelejtettnek vélt szerelme. Az ő piros motoros, barna szemű ifjú mercedes kereskedője. Ez az ifjú sebbel-lobbal kereste a templomot ahol az esküvő már elkezdődött. Az templom előtt állva Tündérke arra gondolt, hogy bárcsak felbukkanna régi szerelme. Ő csak lépett és lépett az oltár felé. Próbálta minél lassabban megtenni a lépteket, de sajnos a Herceg édesanyja -akit halottnak hittünk, de feltámadt-sürgette Tündérkét. Mikor az oltárhoz ért, megtörtént a csoda. A barna hajú, barna szemű mercedeses kereskedő fiú ott állt a templom bejáratánál. A motorját sajnos elvitték eközben a roma közmunkások és a ruhája is koszos volt a parkolás utáni esésénél. De a Tündér tudta, hogy akármilyen koszos is az ifjú ő kell neki. Rohant Tündérke ahogy csak tudott. Itt-ott majdnem elboltott a sok vendégben, akik megakarták akadályozni a szökését. De ez őt nem érdekelte. Szaladt és csak szaladt. Végül a mercedeses ifjú karjaiban volt már. Kérdezte is tőle, hogy mivel jött. Az ifjú mutatott a parkolóra, ahol már csak a motor visszapillantója maradt sajnos. Tündért ez sem zavarta. Mondta neki; hogy:-Nem baj! Ott az én kis motorom, siessünk oda. Az ifjú helyeselte. Miközben szaladtak a násznép is szaladt utánnuk. Sikeresen felszálltak a motorra és eltrobogtak. Útközben megbeszélték, hogy nem nyitnak Suzuki szalont, ehelyett Mercedes salont nyitnak. Így hát itt a vége robogj el véle és vegyél egy Suzukit, azaz jobban mondva egy Mercedest ha van rá hiteled. xD

Nem tudom, hogy mi nincs rendben. De valami hiányzik, valami miatt még mindig zaklatott vagyok. Görcsös. Fájdalmas. Idegörlő. 

Bárcsak... 

Először is, kérem szépen nem kell túlreagálni. Azt hiszem, képes leszek túllépni az egészen. -Remélem.- 

A történet a következő:
Párommal feküdtünk a matracon, amikor is a legyezővel játszottam. Aztán vigyorogva felültem, és közöltem vele, hogy fel tudom dobni pörgetve, majd el tudom kapni.
 - Olyan gésás-an? -volt a kérdés. Az egy gésa emlékiratai című film nyomán, amit néztünk együtt....
Majd megmutattam. Sikerült, hol nem.. :D 
- De ugye nem leszel gésa? -volta kérés.
- Végül is.. miért is ne? :D
- Hisz értéktelen vagy.........

na igen. Aki látta a filmet, az tudja jól, hogy egy elég jelentős része arról szól, hoyg a kislány szüzességét árulják. A gésának ez a legfontosabb, és legnagyobb egyösszegű bevétele. Ami nekem már ugyebár nincs meg.

A célzás kizárólag és megmásíthatatlanul ennek szólt. Semmi másnak. És ezt tudom jól. 

Ámbár akivel beszélgettünk már erről, az tudja, hogyan viszonyulok az előző kapcsolatomhoz. - Szóval eléggé betalált a dolog.

Aztán jött egy olyan ~félórás hallgatás a részemről. Potyogtak a könnyeim, mialatt próbáltam felfogni, megérteni, feldolgozni, elzárni a dolgot. Sikerült-e? Azt hiszem még nem. Azóta ( ma ) egy újabb viccel találtam szembe magam, ami nem a szó miatt esett rosszul, hanem a tudat miatt.

Párom imád barkácsolni. Ért is hozzá, ezt tanulja. Elektronika, forrasztás/heggesztés, ezt csinálja évek óta. Igazából én is imádok ügyködni. De rá kellett jönnöm, mennyivel más, ha valaki ért is hozzá. Sok dolgot meg tudok csinálni, de közel sem olyan profin és jól, mint ő. És ha ötletelek, folyamatosan falakba ütközöm. Mert mindig megtalálja, miért is nem jó a dolog. 

Természetemből adódóan, elment a kedvem az egésztől. És egy ideje, ha hívna hogy barkácsoljunk, közlöm hogy nem megyek. Zavarja, mert nem igazán érti miért, én ezt tudom. De nem tudom megmagyarázni neki, hogy azért, mert ő jobb nálam, és ezt nem tudom elfogadni.

Szóval az egészből kihoztuk, hogy 'rossz barátnő' vagyok, mert nem barkácsolok vele. :D Itt a szóhasználat nem bánt, mert tudom hogy hatalmas vicc volt. Viszont az, hogy őt ez tényleg bántja, az zavar. Mert nem tudok mit csinálni. Ezt érzem. Ezen nem tudok másítani. 

Igen, talán majd összeszedem magam, és rájövök hogy tanulhatok tőle, bár egyedül valószínű akkor se fogok tudni semmit megcsinálni. Szóval ezt is emésztgetem még.

Úgyhogy nem kell kétségbe esni, nem fogom felkötni magam. ha mégis, arról valaki tudni fog. 

Nem könnyű. Se nekem se neki, ezt tudjuk mind a ketten. De megoldjuk. -azthiszem-