Rémeket álmodtam.
Koponyák, halál, rettegéssel volt átitatva az egész, hajnali 4kor nem volt kellemes a félelemre kelni. Aztán hosszú percekig nem bírtam kiűzni a fejemből a képeket. A sírás határán valahol visszaaludtam.
Most fáradt vagyok és gyenge.
Aludni kell.
Beszélni mindenki olyan jól tud... hogy az én hibám, hogy miattam van. persze, természetesen.
csak nem látod, mennyire nicsn igazad, nemlátod hogy a szavaid mögött nicns semmi, s üres vagdalózás, mert tehetetlen vagy. az lenne a legjobb, ha meg se szólalnál, szép csöndben békénhagynál. nem kell pofázni, nem kell a vád, tudom én nélküled is, köszönöm.
elegem van, hoyg megmnondják mit tegyek, hogy beleszólnak abban mit lehet.
egyszerűen már nem érdekelnek a szájhősök, idegesítenek akik vigyázni akarnak rám, s elkerülöm azokat, akik kérdeznek.
just say: fuck up!
annak is, hogy én ilyen vagyok?
nem értem önmagam.
tini lennék?
