Ültem a gép előtt és peregtek a könnyeim. Nem fájt semmim, talán csak a lelkem. Csak ültem, és a szék nyekergett a rázkódásom alatt. Előttem hevert a penge. Gyönyörű fémszínű éles penge. Aztán fogtam és a combomhoz nyomtam. Hallottam, ahogy a hús elszakad, ahogy vágja a bőrömet az acél. A mélyvörös vér apró patakként folyt le a lábamon, s egy kisebb tócsába gyűlt össze. S egyszer csak vége lett. Fémes csengés a padlón, mely üvegszilánkként szaladt szét a szobában. Összefogtam a sebet, lefertőtlenítettem. A jód szaga betöltöte az orromat, rátelepedett az agyamra s megfojtotta a gondolataimat. Majd hófehér kötés került a lábamra. Remegtem. A vértócsában tükröződött a mosolyom. S a lelkem megnyugodott.
ah
2011.06.02. 22:17
Igazából, már nemsoká vége.
és ilyenkor érzem hogy inkább feladnám. pont most.
valahogy nem jó ez így. sehogysem.
Szólj hozzá!
double
2011.06.01. 16:31
Ma megkaptam az 5öst irodalomból. Németből feleltem, az is 5ös lett. Matekból is kaptam egy 5öst, és a tanár rájött hogy amúgy egy idióta.
végül is, nem zártam rossz napot. Mégis, van egy keserű íz a számban, ami valahogy mégsem tetszik. Valahogy úgy zavar. Valami. Még nem tudom mi. Talán ahogy hozzámállnak az emberek. Azt hiszem.
Amúgy új cuccokra lenne szükségem. Remélem meglesz. És fotóztam. És tetszik. Nagyon. Van egy művész gyerek féle, akinek meg akarom mutatni.. Kíváncsi leszek, mit szól a dologhoz. (:
Kettősség. Mégis, nagyobb bennem a keserűség. (( Még mindig nem tudtam sírni. ))