volt Egy barna Tündér

Odalépett az ablakhoz. A szájából a cigaretta ferdén lógott ki. A kék függönyök közti résen elgondolkozva nézett kifelé. Az ablakon hatalmas kövér esőcsepp gyöngyöztek. A város fáradtan nyúlt el a lábai alatt. Meggyújtotta a cigarettát, mélyet szívott belőle. A fiú odalépett mögé. 
- már megint rágyújtottál.
- szükségem van rá. - feleli a lány, pedig tudja hogy hazudik. Csak akarja, hogy szüksége legyen velemire. Csak azt akarja, hoyg a fiú törődjön vele.
- lelépek. - s már be is csukta maga mögött az ajtót a fiú. A lány néz utánna nagy szemekkel.... nem, ő nem ezt akarta. Nem így... nem most... 

Fáj. Itt is, ott is, amott is.... Le vagyok amortizálva, fáj mindenhol, minden.... nem a legkellemesebb.. :/ De remélem elmúlik lassan. 

Ma jön haza Peti ^^ Ennek viszont örülök. (:

Meg van még pár dolog... de nem tudom. Már gépelni is... fáj. 

          Tündér.            üzenete (19:36):
*brümm
              [ P. ]                         üzenete (19:40):
*brumm
          Tündér.            üzenete (19:40):
**-*
*macii:r
              [ P. ]                         üzenete (19:41):
*nem mer helikopter
          Tündér.            üzenete (19:41):
*háá csak szeretnél... :P
*a helikopterr mióta csinál úgy hogy brumm? -.-
*ne legyél már hülye:D
              [ P. ]                         üzenete (19:43):
*mer hogy csinal?
*honnan tudod hogy nem ugy csinal
*voltal mar helikopter?
          Tündér.            üzenete (19:43):
*ömm: nem
              [ P. ]                         üzenete (19:43):
*nahat akkor? :D
*a helikopter is ugy csinal hogy brumm
*csak gyorsabban :D
              [ P. ]                         üzenete (19:44):
*brumbrumbrumbrumbrum :D

Hát szóval.. Az a helyzet, hogy január óta megint járok orsihoz. Igazából ezt nem modntam el szinte senkinek. Jobb volt úgy, hoyg nem tudták. Nem sajnáltak. De mostanában nagyon kivoltam bukva, így hát elmondtam. Egy idő után. Vikinek, Petinek, Nikikének. pénteken voltunk Nikivel egy ilyen csopoert alakításon. Random Club. Ilyen fiatalokból álló csoport lesz. Majd... egyszer. Nem volt vészes. Sőtt.. szerintem nagyon jó volt. Megismerkedtem egy lánnyal, Melindával. Akit már régről kiszúrtam magamnak. Tetszik. kíváncsi vagyok.

Szerdán nagyon rosszul voltam. Igazából, felgyűltek a dolgok. Aztán kiakadtam. Magyaron, fakton dolgozatot írtunk. Azt modnta tanárnő, hogy lesz benne versfelismerés. Tényleg sokat tanultam rá. És nem volt. Fájt, pofán vágott. Azt hittem elbőgöm magam. Már nagyon rosszul voltam. Napok óta. Aztán órán rájöttem, hogy elrontottam a dolgokat. A magyarral, a matekkal. Itthon nekiültem németezni, nem jött össze.

Aztán elkezdtem mondani Petinek.. és mondtam... és mondtam.. és... "meg akarok halni!". Ő persze megijedt, féltett. Mérges lett. Összekaptunk. Akkor már egy órája zokogtam. Bepánikoltam. Peti itthogyott. Felhívtam Angyalt. Beszélgettünk 20 percig. Megnyugtatott, kicsit átértékeltem a dolgokat. Aztán megpróbáltam elérni Petit. Nem sikerült. Nagyon féltem. Rettegtem. Aztán lefeküdtem. 

Csütörtökön suliban nagyon kivoltam.  Aztán délután beszéltünk keveset. Féltem hogy még mindig haragszik, olyan furcsán viselkedett... számomra. De a végére már jobb lett. 

Pénteken jött este. Mintha semmi nem történt volna. Este megkértem, hatalmas könnyes szemekkel, hoyg ne tegyen ilyet többé. Ne ijesszen rám. Mert nagyon féltem. Azt modnta, rendben. De igazából, egy pár sosor monológ egy óra alatt zajlott le.
Reggel nagyon jó volt. Szeretett, ölelt, húzott magához. Aranyos volt. (:

Szombat este is jött. Mátrixot néztünk.. aztán kikapcsoltuk, hogy alszunk. De nem sikerült. Beszélgettünk. Sokat. Átbeszéltük az egész szerdát. Részletesen. Én is elmodntam hogy éreztem, ő is, hogy miért akadt ki. Megbeszéltük, hogy nincs baj. Elmúlt. Jó volt. 
Reggel megint aranyos volt. Néztünk Dóra a felfedezőt meg Hello Kitty-t. Szenvedett : D De egész két nap alatt gonosz volt velem. Állandóan csiklandozott. Azt mondta, azért mert aranyos vagyok :$ aranyos volt... de na. 

Szóval elrendeződött minden. Szerencsére. :)

Vissza kéne térni az íráshoz. Jó volt. Újra megtalálni a szavakat, és kifejezni önmagam. Újra leírni, ami a fejemben kavarog, azt a katyvaszt, a fonalgombolyagot felgöngyölíteni, amit egy kiscica menthetetlenül szétszedett, apró körmöcskéivel belekapaszkodva tépte, közben dorombolt, mert talán így nevetnek a cicusok.

Újra le kéne írnom, meg kellene tanulni az őszinteséget. 

Meg lehet ezt tanulni?

El lehet ezt vajon felejteni?

Ha magammal tudnék kommunikálni, másokkal is könnyebb lenne. Ez bizos. A saját rezdüléseim.

Jógázom. Reggel. Jó. Tetszik. Remélem meg tudom tartani. Jó lenne, mert ez tetszik. Tetszik a testemnek, ahogy megdöbbenve konstatálom, hogy lélegzem. 

Egy mindennapi dolog, - ezt mondhatom a légzésre? - mennyire nem tűnik fel néha. A hiánya? Igen. Igazán jó dolog. Nem tűnik fel hogy van, de hiányzik ha nincs. Talán ez a megfelelő példa? Amit követni kéne. Egy passzív folyamat. Magávalragadó. Bájos.

Igen, talán jobb lesz minden.

"*csak legyen mellette akarat is
*van (: "

És tényleg van. Akarom hogy legyen.  

Az a jó az internetben, hogy amikor bunkó akarok lenni és begépelem, még midnig letörölhetem, mintha ott sem lett volna, s nem kell megbántanom másokat. Bárcsak az életben is lenne egy ctrl + A és ctrl + X parancsom.