Gyertyát gyújtottunk. Azokért, akik már nem lehetnek velünk.
Hiszem, hogy ők egy jobb helyen vannak.
Hiszem, hogy ha meghalok, találkozhatom velük újra.
Hiszem, hogy ők vigyáznak rám, s néznek engem, segítenek ha bajban vagyok.
Az alsós osztályfőnököm. Aki miatt most ott tartok, ahol tartok. Rengeteget köszönhetek neki. Neki, akit ma este hosszú perceken keresztül sirattam. Térden állva, a sírja előtt, a rengeteg gyertya fényében csillogott a könnyem és lehelletem felhője piros, zöld és sárga fények fölött oszlott semmivé. Rég sirattam már meg. Pedig milyen sokszor jut eszembe, bátorító szava és mosolygós arca. Köszönöm, hogy voltál nekem Magdika néni! Emlékszem Rád!