Kedves Tündér! Most a blogol üzenőfalára írt jegyzetedre reagálok. Nem a postodhoz! ------------------------------------ "Egy barna Tündér: * ne szórja szét a gondolatait a világban. ne akarjon felnőni. Egy tizenévesnek nem kell hoyg olyan sok kérdés legyen a fejében, ami maitt muszáj órákon át a netet böngésznie. Szerintem nem kellene. Egy barna Tündér: * hogy minden kérdésre megfelelő választ tudjunk adni. S igen, tanácsolhatunk, de ahoz nem kell blog, merta blog csak apró dolog egy emebr életében. A naplónak is megvan az előnye, a blognak is. Szerintem egy tizenéves* Egy barna Tündér: * a naplóba a legtitkosabb érzéseinket és gondolatainkat tudjuk leírni. Amit nem kell másoknak tudni, látni, olvasni. Nem kell minden kérdésre válasz. Vagy nem hiszi el,vagy rossz a válasz.Főleg mert nem vagyunk Istenek* sablonosom: Amúgy napestig vitatkozhatunk rajta, mert a pszichológusok sem értenek egyet. Egy barna Tündér: * de miért kell válaszolni egy olyan (vagy több) kérdésre, amire nincs válasz? Miért kell minden szennyest kiteregetni? Miért nem lehetnek magányosak néha az emberek? Nem mindig. De jár az egyedüllét, a magánszféra. * Egy barna Tündér: Szerintem pont ez a baj néha. Hogy tele vannak kérdésekkel, és valaki válaszol nekik. Miért? A mi szüleink nem nőttek fel tisztességesen blog nélkül talán? De. Nem szükséges a blog. A blog választ ad. " A LEGTITKOSABB ÉRZÉSEID NYILTSÁGÁT Te választod meg, vagy írd meg papírra, és dobd el. Nem kötelező mindenkinek tudnia róla. Vagy fojts magadba. ------------

azt hiszem vagy nem értettél meg, vagy én nem értelek téged. én vállaltam hogy blogolok. Én vállaltam azt, hogy mások bepillantsanak az életembe. (és remélem, nem szándékosan ehhez a bejegyzéshez írtad ezt, különben rémisztően bántó a célzás) viszont szerintem egy 12-14 éves gyereknek, nem szabadna hogy oylan kérdések mozgassák, amihez egy blogos, netes közösség kelljen. mert ha egy ilyen kérdésre nem tud magától válaszolni, a közvetlen környezete nem tud segíteni, ott baj van. és nem a "elhagyott a pasim meghalok" című bajra gondolok. azt hiszem nem értem ( vagy nem biztos hogy úgy akarom érteni) amit írtál.

Mi van? Senki nem ért? Ez tetszik, de nem célom.

ömm, ezzel nem magyaráztad meg, mire írtál :D nem lettem előrébb

"A LEGTITKOSABB ÉRZÉSEID"-re reagáltam. Te választottad meg, hogy ide írod, és nem az otthoni papírodra írtad meg. (de még mindig nem értesz, fogadjunk?)

én nem magamról beszéltem, amikor írtam :) pontosabban, én pont azért kezdtem a blogolásba, mert magányos voltam. és nekem nem adatott meg egy oylan család, aki ezen segít. ezért modntam, hogy szerintem ott már baj van, amikor egy 12-14 éves gyerek, elkezd blogolni, hogy válaszokat keressen. és mivel naplót és blogot is azért ír az ember, hogy kiadja magából ami benne van, ezért logikus, hogy leírjuk azt, ami a legtitkosabb. ezért tartom személyesebbnek a naplót. gyanítom ugyan arról beszélünk. csak másik oldalról, és így olyan mintha egymással szemben állnánk. de akkor sem értem miért ehhez a posthoz írtad.

bezony, hogy "ugyanerről beszélünk" de ne hidd, hogy "szemben állnánk" felejtsd el azt, hogy piszkálódni szeretnék, még ha annak is tűnik tisztáztuk?

aha

Nekem tiszteletet sugároz, ahogy a személyes fájdalmad megéled, ...átérzed. ... azt hiszem, talán én is így kéne, hogy cselekedjek. Csak tudod, én ebből nem kaptam, csak egyszer viszonzást. De azt megjegyeztem. Te azt nem tudod miről van szó, ezért röviden elmondom. A ......... barátném, eljött velem szülém sírjához. - Ezt nem fogom neki elfelejteni. Csak telt-múlt az idő, és már Ő is távozni készül. Úgy tűnik, a sorsom egyértelmű. Mivel amolyan hűséges alkat vagyok, erre nem sokat tudok lépni.