A végzős osztályt minden tanár nyúzza, hogy érettségi, érettségi, érettségi. Nálunk ez különösen megy, ami nem lenne probléma.

De nálunk a tanárok szórakoznak a diákkal, szivatják, rontják a jegyeit. "Ha érettségin nem teljesít, mit fognak mondani, milyen kicsi a követelmény itt?" - alapon, szopatják a diákot. 

Naponta 3-4 oldalnyi fogalmazást kéne írni, 1-2 oldal matekházit, 3-4 tölteléktárgyból prezentációt készíteni, szalagtűzős táncot tanulni, ballagós kosztűmöt varratni, osztályt összetartani.... Sok. Rettentően sok. 

Én pedig oylan vagyok aki midnent magára vállal, aztán lebasszák hogy egy szarkavaró. Nahát erre nem tudok mit mondani.

Osztálykirándulást szerveztem - nemjó.
Táncot szerveztem volna - nemjó.
Teremcserét szerveztem - nemjó.
Óracserét szerveztem - nemjó.

Besolkaltam. Ideges és ingerlékeny vagyok - női mivoltomnak is köszönhető -  sok minden összejött. Közben verik a fejünkbe hogy hülyék vagyunk és nem fog sikerülni az érettségi. És én lassan-lassan elhiszem, és tényleg nem fog sikerülni. 

Nem jó ez így sehogysem.

De szerencsére ma jobb napom volt, Krisszel beszéltem ma, sokat segített, megnevettetett. Egy órán keresztül csak nevettem, kuncogtam... ^^ jó volt, adott egy pozitív délutánt. Végre.

- és még csak az első hét. -