Néha olyan, mintha felcserélődtek volna a szerepek.
"Én a fiú, te a lány..." Különös. De azt hiszem, ez rajtunk túlmutat. Azt hiszem, az mostani korosztályból halt ez ki. A mai lányok ( tisztelet a kivételnek!!! ) anyagiasak, külsőségesek, a fiúk bunkóak és lekezelőek. A gyerekek el vannak kényeztetve, esetlenek, tudatlanok. Tiszteletlenek.
Nagyon sajnálom. Kevés olyan fiúval találkoztam, aki tiszteli a nőket. Aki előre engedi, aki a jobb oldalán vezeti... Azt hiszem ezek apróságok. De be lehetne tartani. De apró figyelmességek, amik jól esnek.
Azt hiszem, alapvetően fiúnak születtem. Szeretek bókolni, hódítani, irányítani. Szeretem én mozgatni a szálakat, vigyázni a másikra. Szeretem ha tudok mindent, ha nálem futnak össze a szálak, s segíthetek. Szeretek barkácsolni, javítani. Szeretem a kihívásokat. Szeretem ha mellettem egy lány szépnek érzi magát, szeretem szeretni az embereket. Szeretem elmondani a lányoknak, hogy tényleg szépek/kedvesek/okosak. Azt hiszem, fiúnak jobb lennék. Talán.
Néha vágyom egy 'macsóra', aki ugyan ezt teszi velem. Sajnos mivel konkurenciát lát bennem ( egy idő után biztosan ) nem sok ilyen van körülöttem. :'D
Magam alatt vágom a fát. Ciki :'D
Ne értsétek félre, imádom páromat. Csupán ő nem az a domináns irányító fajta, ami "álmaim hercege".... de attól még nemadnám semmiért... :D még ha a tökéletes domináns hím jönne szembe, akkor se.
Igen... sose voltam normális.