Vannak dolgok, amiknek sose szabadna megtörténnie. Vannak szavak, amiket sose szabadna kimondani. amik valótlanok, amik ekkora fájdalmat képesek okozni. Hogy mik ezek a szavak? Sajnos csak későn jövünk rá. Amikor már késő. Mert egy szóval meg lehet bántani a másikat. Vérig. Végletesen. Hosszú időre. Néha sikerül annyira a másik lelkébe lépnünk, hogy teljesen összetörjük. És hogy onnan ő fel tud-e állni... na az már nem rajtunk múlik. Mi löktük el, de nem tudjuk visszahúzni. ez az, ami igazán kártékony. 

a másik lelkét nem ismerhetjük teljesen, megbántjuk. mert ez ezzel jár. és csak reméllni tudjuk, hogy kiheveri a társunk, bármi is történjék.

Nem könnyű. Senkinek. Szeretettel könnyebb? talán. nem biztos.

Az emebrek törékenyek. Én is az vagyok. Főleg, ha egy olyan -nem igaz- dologban erősítenek meg, ami igazán fájó. Hogy értéktelen vagyok. 

Igen, valahol tudom hogy nem vagyok az. Mégis, félelmem hogy fölösleges, értéktelen, haszontalan leszek. Az elmúlt hetekben, hónapokban ez a félelem nőtt. Egyre jobban nő.

És ebben ha az általam legjobban szeretett személy erőssít meg... -viccből- rosszul esett. Tudom hogy nem úgy értette. Mégis. fájt, és nem tudtam mit csinálni. Lesokkolt a tudat.. a fájdalom. És csak ültem és sírtam. Talán kicsit megkönnyebbültem utánna. De a maró érzés... a "biztosság" megmaradt. 

Hogy ezen túl tudok-e lépni? nem tudom. Ha nem, akkor problémák lesznek. -nagyok-