Hiány. Gyakran csak a jeleket érzed, s nem tudod valójában mi hiányzik. Néha ha megszerzed a hiányzónak vélt dolgot, az érzés megmarad. A hiány tudatlanság. Azt hiszem, a hiány az, amikor az eszed nem éri utol a szívedet. Sokszor nem tudjuk mi hiányzik valójában, csak az űrt látjuk mindenhol. A barátainkban, a munkánkban, a családunkban, a reggeli kávénkban. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nincs. S tudat alatt az agyunk utolérte a szívünket. Betöltöttük az űrt, anélkül hogy igazán tudnánk, mivel. Aztán minden megy tovább. Egy idő után újabb hiány lép fel, amit szintén betöltünk majd..... valamivel.
miss.
2011.06.20. 08:29
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://tundere.blog.hu/api/trackback/id/tr66218085
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Makranca 2011.06.20. 12:44:21
... valamikor. Eszméletlen, nagyon igaz! De az űr, az néha csak a boldogság, hogy jól érezzük magukat a bőrünkben.
Egy barna Tündér 2011.06.20. 12:46:37
Szeritnem a boldogságnak van kiváltó oka. Egy személy, egy tárgy, egy látvány. Amit néha nem is tudunk. Hogy ez... hogy ő....
Makranca 2011.06.20. 12:48:36
Persze, hogy van. De legtöbbször, mint írtad is, nem vezethető vissza pontosan egy vagy több dologra. Egyszer csak eltűnik a hiány, és minden egyensúlyba áll. Sőt, néha jobb is nem tudni tudatosan, mi volt a hiány oka. (: