Igazából és őszintén, mostanában kicsit forog velem a világ. Úgyértem, sose tudom épp hol tartok, kivel hogy állok, hogy nem. Össze vagyok zavarodva, és ebbe a szédületes pörgésbe szédülve még boldognak is érzem magam. Nem panaszkodom, mert jó érzés ez, csak különös.
most valahogy olyan más minden.
Ilyenem lesz... csak még gombostűt nem találtam hozzá szépet... De ami késik nem múlik ^^
"Csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk." - egy blogban találtam, nem hinném hogy saját, ezért nyúltam le.
Szerintem meg.... bazd meg.
Szituáció a következő: Egy nő. Házas. Gyermeke van.
Első sorban anya, vagy ember?
Barát vagy ember?
Feleség vagy ember?
Én.
Ki vagyok?
Barát?
Lány?
Barátnő?
vagy ember?
kivel kell első sorban foglalkozni? mással, vagy önmagaddal? vajon? talán....
Manapság ilyennel töltöm az időmet. ^^ Hát, so-so, elvislehető (:
Nem baj ha iszik és cigizik. Az se baj ha megbánt néha. Csak szeressen, ne csaljon meg, létezzen és legyen közel hozzám. Nagy kérés? (:
Soha nem felejtem el. Reggel volt, olvastam. Suliba kellett kötelező. Fáradt voltam. Bejött a szobába, szólított. Nem néztem rá. Fáradt voltam. Aztán kiment. Hallottam a lakásajtó csukódását. Akkor hallottam utoljára. Nem néztem rá. Pedig megmenthettem volna. Egy hét múlva, édesapám jött be a szobába. Rámnézett, már tudtam. Folytak a könnyeim. Nem kellett megszólalnia sem. Többé nem szólított. Soha nem felejtem el.
Nem is tudom. Olyan különös mostanában minden. Ki akarok lépni az egészből, messzire futni, semmire se gondolni. De sajnos ez nem így működik. Nem tehetem meg, és ez fáj.
Igazából vágyom hogy szeressenek, de ez nem olyan egyszerű. Tudom hogy szeretnek. Mert vannak, akik tényleg. De... talán nekem ez kevés. Mert hiányzik a szerelem, ami volt régen. Valamikor... Az hiányzik nekem. És most nincs. És nem is lesz. Mert az az ember, akivel ezt el tudnám képzelni, az nem szeret. Viszont mást meg nem tudok szeretni, mert úgy érzem, őt csalom meg. Logikátlan, nemdebár? :)
Fáradt vagyok. Megint nem fogok túl sokat aludni. Na majd délután... Asszem. Nemtudom. Kivagyok. Legszívesebben csak aludnék. Mert akkor nem fáj semmi. Bár, most se. Most jó. Bár, amikor bocsánatot kell kérni majd, nem lesz ilyen jó. De most jó. Most megérte. Azt hiszem. Igazán jó most minden. Ami meg nem, azzal nem törődök.
Vicces.
