volt Egy barna Tündér

Ülök a gép előtt, melegítő nadrágban és a hatalmas Qpás pólómban, próbálok nem köhögni, mert hányingerem van tőle, és belegondolok a napba...: tesi, ünnepség, fizikadoga, németdoga, orvos, matekdoga, matekóra. Fél 3ig bent fogok ülni, ha szerencsém van, akkor az orvos is 12től rendel. Ha 1 órától, akkor nem tudom mit csinálok, de minimum felkötöm magam. x__X Néha tényleg rájövök, hogy hülye vagyok amiért nem megyek el orvoshoz, mindig megvárom a végsőt... amikor már muszáj. Brrrr .. de ha egyszer gyűlölök orvoshoz jáárni =/ Húzós nap lesz, az biztos. Legszívesebben itthon maradnék és aludnék, semmit nem csinálnék. Örökös fáradtság és kimerültség, rosszkedv és fizikai fájdalom. 

Mer' az jó. 

Beszélgettünk. Vitatkoztunk. Veszekedtünk. Talán nem is teljesen értettük miről. Rólam. Hülyeséget csináltam, már megint. Fenyegetsz. Félek. Leültetsz a székre, és rámparancsolsz, hogy hallgassak. A könnyeim patakokban folynak az arcomról. Halkan hüppögök, várom mit fogsz lépni, várom mit csinálsz. A zsebkendőmmel játszom. Az éjjeli szekrényemről felkapd a mobilom. Pár csipogás és már hallom is a tárcsázást jelző hangot. Hirtelen rájövök mit teszel. Elkezdek remegni, majd visszatarthatatlan erővel tör ki belőlem a kétségbeesett kiáltás:
"Ne mondd el neki!!" - kiáltom. Zokogva a padlóra rogyok, egyenesen a lábad elé. Késő.
"Szia." - egy szeretett hang csendül a telefon mikrofonjából.
"Szia. Tod vagyok. Szeretne neked modnani valamit." - mondod nyugodt hangon, majd a fülemhez tartod a telefont. Képtelen vagyok megszólalni.
"Nem megy.. " - rebegem halkan. Majd még jobban elkezdek zokogni. Leülsz az ágy szélére és elmondod amit az imént vallottam be neked nagy nehezen.
"Megértettem." - hangzik a végleges, megmásíthatatlan válasz. Felkapom a fejem, de már lenyomtad a telefont.
"Miért csináltad ezt?" - csak nehezen préselem ki magamból a szavakat.
"Fontos vagy nekem. De rám nem hallgatsz, hát megtettem azt, ami hat rád." - hangzott az egyszerű felelet.
"Nem lehetek fontos, ha ekkora fájdalmat okoztál." - sírtam tovább.
"Te voltál. Saját magaddal tetted ezt." - mondtad a hangodban melegséggel. Majd odajöttél hozzám, átöleltél és addig ringattál a karodban, míg a sírásom abbamaradt és elaludtam.