Megszokás. Mennyire furcsa, ha olyan dolgokra figyelned kell, amikre eddig nem.
Játék: A jobb hüvelykujjad felejtsd el. Kösd be, vagy csak figyelj rá. Próbáld meg, egy átlagos napon. Próbálj enni, öltözni, hajatmosni, esetleg csak a nadrágod sliccét felhúzni. :D Nem egyszerű. Ugye milyen más a világ, ha kilépsz a megszokásból. Mit csinálnál, a hüvelykujjad nélkül? Megszoknád. Vicces.
Elmerengtem.
Megcsalás
Netes barátok.
Igazi barátok.
Véleményem van, de most inkább....
Elgondolkoztam az értékeken. Hogy kinek, mi, mennyit érhet. Mennyit ér, egy ruha, álmai ruhája, egy cipő, egy mozi, egy szép naplemente, egy boldog vagy éppen kevésbé sikeres kapcsolat? Mennyit érhet egy házasság, vagy egy darab papír. A kimondott illetve ki nem mondott szavak. Mennyit ér, egy ember élete? És mi ér a legtöbbet az ember életében.
Elgondolkoztam, hoyg mennyit érhet egy ember barátsága. Jelen esetben, az én barátságom mennyit érhet? Nem vagyok tökéletes, sok hibáám van. Talán több is mint kellene. nem mindig vagyok kedves, szép néha vagyok bunkó és csapzott. Néha kedvetlen vagyok és mogorva, de attól még szerethető, nem? Ezektől eltekintve... nem szokásom barátnak hazudni, viszonylag segítőkész és igen bájos is tudok lenni. ( kackac ) Nincsennek idióta gyűjtési mániáim ( hacsak a kiskanál gyűjtés annak nem számít... ) valamint idióta állataim sincsennek. Meghallgatok másokat, és még néha segíteni is tudok. Mégis... mennyit ér, ha én vagyok, esetleg nem vagyok valakinek? Miért tud valaki csak úgy ellökni magától? Csak úgy messzire elengedni, amikor én szinte senkit nem tudok? Miért tudnak csak úgy megfeledkezni rólam az emberek? Én sem vagyok tökéletes, és is néha el-elfelejtek valakit, és éppen nem keresek vagy haslonó. De ha ő keres... ha ő felhív, akkor nem vagyok olyan, hoyg ne híjam vissza, ne keressem én is. Hibázok, de képes vagyok ezt kijavítani, már ha hagyják. De én miért nem javíthatok a hibáimon? Sőt.. ha nem én hibázok, mit tegyek, hoyg ne dobjanak el maguktól? Vajon mennyit ér az, hogy én mellettük vagyok? Mert ha csak így eldobnak maguktól, hoyg hetekig nem is kíváncsi rám, akkor ott megkérdőjelezem az értékemet.
Mást mond a száj és mást érez az szív.
Irodalom, Matematika, Fizika, Biológia, Kémia, Ének-zene, Rajz, Informatika: 5
Nyelvtan, Történelem, Angol, Német, Testnevelés: 4
4,61 az átlagom.
Elmegy... :D
Rengeteg gondolat volt reggel a fejemben. Mégse maradt meg semmi. Talán, majd újra az eszembe jut.
Igazából, fél óra múlva megy a buszom. Nem emlékszem pontosan, mikor jutottam el az ágyba. Talán olyan fél 2 körül. 0:50kor még msn volt, aztán valahol elkavarodtam az ágy és a konyha között.
Igazából, még most is remegek, ha arra gondolok, mit mondott tegnap este. És igazából, nagyon fáradt és nyűgös vagyok. Ez van.
Ez valami kiváltság?
Nem láttalak egy hete. Ha nem több. Három napja egy hangot se hallottam felőled. Nem vagy elérhető, nem válaszolsz az SMSeimre.
Tegnap felhívtál, hallottam a hangod 40 mp-ig ebből csak 10mp-t beszéltél, és most legyek jókislány, és várjak megint egy hetet, talán akkor megérdemlem, hogy találkozzunk? Ez így megy? Folyton én várjak rád, és ha már beszéltünk 40 mp-t akkor ne akarjak már többet, mert rögtön telhetetlen vagyok?
Nah szép. ennyit erről.
Van AZ az érzés. Amit annyira imádok.
Amikor már egy hónappal elötte, görcsben van a gyomrod ha rágondolsz. Amikor mindig elvigyorodsz, ha csak eszedbe jut. Amikor nem bírod ki, és ugrálnod, kiabálnod kell a világba: "Végre!!" Amikor minden testrészed bizsereg, a fejed tetejétől a lábujjad végéig. Amikor kinézed a buszt és a vonatot. Amikor idegesen, kézremegve megveszed a jegyet a buszon, majd rohasz, szinte repülsz a vasútállomásra, kapkodva és remegő hanggal kéred a jegyet. Amikor az összes apród szétszórod, de csak mosolyogni tudsz, amikor már szédülsz a remegésbe. És megjön a vonat és felszállsz. Csak nézed az elsuhanó fákat, nézed a mezőt és csak mosolyogsz. Amikor már csak egy megálló van hátra és végre leszállsz. Amikor nem látod meg a peronon, nem vár rád. Amikor elkezd a szíved a torkodban dobogni, és a fejed lüktet ritmusosan. Amikor beleszól a telefonba, és majd megőrülsz. Amikor várod és egyszer csak felnézve megpillantod. Nem bírod ki, futnod kell, különben megőrülsz, amikor a karjai közé zár, te már zokogsz az örömtől, amikor a nyakába fúrod a fejed, és mélyen beszívod azt a kellemes illatot, amire már fél éve vágysz. Akkor tudod meg, milyen AZ az érzés. Amit minden embernek meg kéne tapasztalnia. Legalább egyszer.
Veled álmodtam. Álmomban, már itt voltál, utolsó nap a suliban. Bejöttél velem, mert nem tudtuk megoldani másképp. Egyik óra után, valahogy szem elől tévesztettelek, és eltűntél. Kerestelek, de nem találtalak. Féltem rettenetesen. Pedig nem olyan nagy a gimi. De végül csak megláttalak, a lépcső tetején. Odaszaladtam hozzád, bementünk a terembe. Töriből dogát írtunk. Te elővettél egy nagyköteg papírt, és elkezdtél németezni. ( pedig a valóságban nem is tanulsz németet. ) Aztán míg írtuk a dolgozatot, elkezdtél beszélgetni a tanárral, egy teljesen más témáról, és nekünk nem kellett megírni a dogát, hanem figyeltünk... Mindenki csodált, hogy mennyit tudsz. Én is. Aztán hazajöttünk, és lefeküdtünk aludni.
Majd felkeltem, de nem voltál mellettem. Rég volt, hogy ennyire kerestelek volna reggel.
Szönyű így ébredni, hogy boldog voltam, de aztán elveszítettem.
Igazából, nem vagyok olyan jól. Ha csak fele annyira vigyáznék magamra, mint másokra, már akkor jobban lennék. De tényleg. Ha saját magamra hallgatni tudnék.... ejj Tündér. Néha kiakadok saját magamtól. Másoknak tudom mondani, de ha én csinálom ugyan azt, akkor fel se tűnik. Remek. Vagy ha fel is tűnik, akkor sem érdekel. Merthogy "én mindent kibírok". Ami igaz is. Csak vajon meddig? Hol van Tündér tűrőképességének határa? Hol van az, amikor egyszer meg kell hogy álljak, mert már képtelen vagyok továbbmenni? Lelkileg, fizikailag, mindenhogy? Mikor lesz, amikor valaki megfog, és nem enged mozdulni, nehogy összeomoljak? Mikor lesz, amikor valaki tényleg vigyázni fog rám? Amikor annyira közelembe férkőzik, hogy ne tudjak menekülni, hogy ne hagyja hogy hazudjak és megfogjon egy tekintettel. Amikor sírva fakadok, ha önhibámon kívül is, de nem tudom teljesíteni amit mondd. Amikor valaki annyira vigyázni fog rám, hogy bármi legyen is, szem elött tartja, hogy nekem mi a jó. Mikor lesz az, amikor annyira szeretni fog valaki, hogy már csak azért is vigyázok magamra, mert tudom, ő szomorú lenne, ha bajom esne? Mikor találom meg Őt? Vagy mikor találok vissza Hozzá?
