volt Egy barna Tündér

Felvettem a cipőmet, fogtam a kulcsomat, és kiléptem az ajtón. Késő van. Már mindenki alszik. Sétáltam. Elővettem a dobozt a zsebemből, kivettem egy szálat. Rég gyújtottam már rá. Kattan a gyújtó, fénye megvilágítja az arcomat. Mélyet szívok a cigiből. Majd lassan fújom ki. Tüdőmet mardossa, torkomat kaparja a száraz, káros füst. Elszívok egy szálat. Majd még egyet. És a következőt is. Megnyugszom. Végtére is... egyedül lennék, nemdebár? Akkor senki nem bánthat. Sétáltam egyedül. Már nem is számoltam hanyadik szál. Kattan a gyújtó. És megint. És megint. Meglátok egy cicát. Egyedül van. Senki nem bántja. Megsimogatom. Majd haza sietek, lefekszem az ágyamba és alszok.

Tegnap, vettem magamnak egy felsőt. Fekete és szerintem szép. Felvettem, hogy megmutassam anyáéknak, meg Stan is megleshette rajtam. Kb 20 percet volt rajtam. 

De....

20 perc alatt olyan allergiás reakciót váltott ki belőlem, hogy viszketett a vállam, kezem, hátam, hasam, lábam, nagyjából mindenem. Kiütéses lettem, alig tudtam aludni tőle.  Reggel tudtam csak Kálciumot szerezni. Addigra a torkomat már véresre kapatram, mert sehogy nem múlt a viszketés. MAjd az ampulla tetejét pattintanám le, kézzel persze. Sikerült. Büszke voltam magamra, egyszer csak látom, vér folyik végig az ujjamon. Hát elvágtam a kezem. -.-" Majd ahogy tettem le a letört részt, legurut a pultról, és darabokratört. Én zokniban voltam, szóval nem sokat javított, hogy alig bírtam kerülgetni a szilánkokat.... 10 percig nem állt el a vérzés, ezért bekötötte anya. Középső ujjam -.- Ezek után, ahogy mentem ki a lakásajtón, belevertem izomból a kezem. 

De persze ekkor már megvolt a fejfájásom, hát-, derékfájásom,  fül- arcüreg fájdalom, torokgyullasás. 

Igen, köszönöm szépen, jól vagyok. (: 

Egy szív. Emberek. Belevésve. Barátok. Nevek. Helyek. Területek. Növekvő területek. Bővülő szív. Darabokra tört szív. Igazi boldogság.

Az én szívem. Mindenkinek van értékrendje. A barátainál is. Ki, milyen szinten áll. Van, aki magasabban, van aki alacsonyabban. Természetesen, nekem is megvan ez. Bonyolult, és nem fogja mindenki megérteni, miről makogok itt. De megpróbálom....

Leginkább, egy földterülethez tudnám hasonlítani. Van, egy x-szer y nagyságú terület. Ebből, mindenki elfoglal magának egy bizonyos területet. Néhányan nagyobbat, mint hinnék. És a föld nagyságától függ, mennyire vannak "fent" azon a bizonyos ranglistán. Ha valaki kiesik, elveszti a földjének egy darabját, ezzel teret ad másoknak, hogy hirtelen növeljék a területüket. Ám, mindig megmarad annak a földnek egy része, hogyha egyszer, majd mégis újra összetalálkoznánk, akkor is legyen helye a szívemben. Aki egyszer bekerült, nem esik ki hamar. Persze, sok-sok év után / nálam kb. 4-5 év / már nincs meg az a hely, így ha mégis újra akarjuk kezdeni, nehezebb lesz megbíznom benne. De soha nem lehetetlen. Ám, ha valaki jön, mert új barátot szerzek, soha nem veszi el másoktól a földet. Lehet, hogy mások kevésbé tudják növelni területüket, de veszteni, nem vesztenek. Mert... bővül. Nő a terület. Van elég hely. Kell, hogy legyen.

Az emberek "földterületének" nagysága, sok mindentől függ. A beszélgetések minőségétől és mennyiségétől egyaránt. De pont ezért, nem biztos, hogy egy régi barát, jobb mint egy új. Attól, hogy 3 éve ismertem meg valakit, nem törvényszerű, hogy jobb barátom, mint akit csak egy éve ismertem meg. Persze, 1 hónapra senkinek nem adok maximálisat, mert azért van egy alap, de nem nehéz.

Őszinteség és bizalom. Ezek a legfontosabbak. Ha őszinte lehetek veled, és te is az vagy velem, akkor hamar jóban lehetünk. Persze az emberi tényezők is szerepet játszanak.

Bonyolult és nagyon összetett.

Vannak emberek, akik kiemelt helyet kaptak. Mert tartósan, mellettem álltak. Akik tudták minden gondolatomat, és igazán őszinte lehetek velük. Akikben mindig megbízhatok, és nem csapnának be. Akik úgyszint őszinték velem, és kölcsönösen hallgatunk egymásra. Az utóbbit kiemelném, a saját természetemből adódóan fontos ez. Többen hallották már tőlem: "Vigyázz rám, hogy vigyázhassak a vilgára!" Igaz. Hogy figyeljek másokra, valakinek figyelnie kell rám. Mert így egy hatalmas teher esik le rólam. Mert fontos vagyok valakinek. És ezáltal másokra tudok figyelni. Másokat igazán tudok szeretni. Persze az a bizonyos, lesz legelől. Igazán, csak egy embernek hagytam, hogy teljes mértékben irányítson. Senki másnak. És nem bántam meg. Jobb ember lettem. És ezt soha nem fogom elfelejteni Neki.

Itt Blogolon, sok embert ismertem meg, _{/ nem sorolom fel /} és sokféle szeretetet láttam. Igazi barátságok köttettek, és jobb emberré tettek engem. Remélem, ez fordítva is igaz. Vannak, akik hamar lemorzsolódtak. De hiszem, hogy nem örökké. Hogy átbeszélt éjszakák és hajnalok nem tűnnek el. Mert biztatásokat kaptam, és jótanácsokat. Pofonokat és segítő kezeket. De akárhová kaptam a fejem, a legkülönfélébb embereketől kaptam szeretetet. Amit most átadhatok másoknak. Ezt köszönöm! Nagyon köszönöm!

Gyertyám homályosan lobog...
Magam vagyok...
Sétálok föl s alá szobámban...
Szájamban füstölő pipám van...
Múltam jelenési lengenek körűlem...
Sátélok, sátélok, s szemlélem
A füst árnyékát a falon,
És a barátságról gondolkodom.

Éljen a torokgyulladás. Ha beledöglök se fogok ágynak esni.... nem érdekel, ki mit mondd. >__> *ajjnemárnemárnemár*