Sokszor felejtem el, hogy nem kéne tönkre tenni magam. Képes vagyok teljesen figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy én is sérüléken vagyok, nem csak azok, akikre én figyelnék. És ezen még néha meg is lepődök. Furcsa. Mindenki annyira más mint én, mégis annyira egyformák vagyunk.
Az elmúlt napok, nagyon sok kérdést vetettek fel bennem, amit nem tudtam megválaszolni magamnak. És kezdem úgy érezni, hogy egy jóideje semmilyen kérdésre nem kapok választ. Kapok valamit.. egy Nesze semmi, fogd meg jól! mondatot, de nem tudom hova tenni, rosszabb esetben mégjobban összezavar. Bennem van a hiba, esetleg másokban?
Vajon van-e elég szeretet az emberekben? Vajon mindenkit lehet-e szeretni? Vajon mindenkit szeretnek-e? Vajon egy háromszögben, mindig kiszorul-e egy valaki? Vajon engedni kell-e az aljas tulajdonságoknak? Vajon képes-e egy ember mindig félreállni? Vajon meddig képes hazudni egy ember?
