Hát igen. Furcsa, de lehet hogy igaz. Rosszul érzem magam, ha hármasban vagyunk, mert úgyérzem egyre inkább kint maradok, és nem engednek be a körbe, amit ketten alkotnak. Úgy érzem, ha ők vannak egymásnak, én már nem kellek. Mit tudok ezzel az érzéssel csinálni? Kb semmit. Természetes ha minden fáj? Ha folynak a könnyeim, de nem lesz jobb? Normális ha megszakad a szívem? Jó az, ha már nem vágyom az életre? Ha fáj a barátaimra néznem? Ha fáj őszintének lennem velük is? 

És újra kialakult egy hármas. És újra ki akarok szállni a két illető életéből.
De vajon kiszálhatok-e annak az embernek az életéből, aki évek óta a legfontosabb nekem?