volt Egy barna Tündér

"Állok a buszmegállóban. Körülöttem idős bácsik és nénik, néhány korombeli. Várunk a buszra. Pár perc múlva befut a busz. De abban a pillanatban, elkezdődik a tolakodás, az idősek fel akarnak szállni, a fiatalok kicsit kapkodnak. Egyszer csak hallunk egy elhaló sikoly, a busz hatalmasat fékez. Egy néni a busz alá esett. Kiabál és jajveszékel. Megdöbbentő látni azt, hogy senki nem hív mentőt, senki nem segít, mindenki ledermedve várja mi fog történni. Gyorsan tárcsázom a mentőket, mondom hol vagyunk, mi történt. A vonal másik végén, a hölgy mondja mit tegyek. Én mint egy robot engedelmeskedem. "Mondja a hölgynek, hogy ne mozduljon." Mondanám, de a néni nem figyel rám. Csak kiabál és kapálózik. Pánikba esek és elkezdek kiabálni. Vérge rám figyel. Elismétlem, hogy ne mozogjon. Nem mozdul. Beszélgetek vele. Hány éves, hogy hívják, hol lakik, ami csak eszembe jut. Félelmetes, hogy ott hasalok a busz alatt, beszélek egy nővel, akinek a feje csupa vér, remeg, mégis az én szememből folynak a könnyek. Megnyugtatom, hogy semmi baj nem lesz. Megérkeznek a mentők, nem kell sok, kiszabadítják a nénit. Ahogy kimásztam a busz alól, hirtelen elsötétült minden, elájultam."