Tartozni valakihez. Egy érzés, amit mindenki szeretne. Mert biztonságot és boldogságot nyújt.
De mit jelent valójában?
Én tartozom hozzád, és te tartozol hozzám.
Kerestem ezt az érzést. Néha azt hittem hogy... de mégsem. Voltak emberek, akiket nagyon megszenvedtem. Mert nem tartoztam hozzájuk. És ők se hozzám. Pedig én szerettem volna. Azt hiszem. Aztán, tartozni akartak hozzám. Nem akartam. "Menj innen!" - sikoltottam. És aztán, könnyeim tengerében volt valaki, aki nem akart tartozni hozzám. És akihez én se akartam tartozni. Mégis összefonódtunk, és egyszer csak ültünk a padon, és éreztük. Már egymáshoz tartozunk. Aztán mint hurrikán jött a felismerés. Van még valaki, aki hozzám tartozik. Valaki, akiről nem tudom, hogy akar-e hozzám tartozni. De ( pont ma ) 2 éve, hogy megtudtam ki Ő, és azóta hozzám forrott. Sokat tanultam tőle. Hozzám tartozik. Hogy én hozzá tartozom-e, majd egyszer megkérdem tőle.
Sétáltam egyedül, folyosókon, utcákon, gondolkoztam, kik tartozhatnak össze. Annyi a vita, a könny, biztos jó nekik? És néha rájövök. Nem volt jó nekik. De amíg együtt voltak, össze akartak tartozni. És néha ez olyan erős akarat, hogy tényleg egybe forrnak. És akkor mindennél erősebbek lesznek. Talán. De sokszor, sőt, legtöbbször ez nem sikerül. És az ellentétek túl erősek, és szétválnak. De talán, így boldogabbak mint valaha. Megkönnyebbültek. De lehet hogy nem.
Annyi a véletlen, és a butaság. Szavak, tettek, gondolatok.
Azt hiszem, felhívom.
Igen.
Holnap, felhívom.
