Úgy teszek mintha fájna. És könnyek közt kötök ki, csak sírok és sírok, nem tudom megállítani, feszít belülről. Nagyon rossz, azt akarom hogy véget érjen. Csak legyen vége. Beleszédülök a sírásba, émelygek az egésztől. Rémisztő képek sora jelenik meg elöttem, életem lepregett, már rég tudom ki vagyok. Aztán egyszer csak vége. Ennyi volt.
De mi van akkor, ha tényleg fáj? Mi van, ha az a hamis, hogy boldog vagyok?
