Amikor már nem tudod hogy mi van, amikor csak keresel valamit, de azt se tudod micsodát, amikor még csak elképzelésed sincs mi fáj annyira, akkor feküdj le, és pihenj. Mert ha tűt keresel a szénakazalban, akkor igen bátor vagy. Sokidő és fölösleges. Keresed-keresed, és nem mindig találod. Van, hogy találsz valamit, azthiszed megvan a tű... de mikor varrni kezdenél, amikor el akarnád dobni, rájössz, ez a tű elhajlik, ez a tű nem csengve esik a földre, hanem szépen száll alá... Az a tű egy szalmaszál. És elpazaroltál egy csomó időt a semmivel. Mehetsz vissza keresni.
Lelked mélyén keresheted mi a baj. De legtöbbször, semmit nem találsz. Hiszen, ha nem tudod hogy mi fáj, az azt jelenti, oly mélyen elzártad, hogy ha keresnéd se találnád. Csak fáj. Mégis ott van. Csak Te nem látod. Ezért lelked minden apró zugát átkutatod, és körbetapogatod, hátha ott fáj! És minden apró bajt előveszel és megtalálsz, de egyik se lesz az amit keresnél. És fájni fog. Nagyon. Minden régi sebet feltépsz, hátha az alá temetted. És mikor rájössz hogy nem, akkor csak otthagyod. És az eddig fájó szíved, mostmár ezer és ezer sebből vérzik. Saját lelked gyilkosa vagy!
Amikor már semmi nem jut eszedbe, amikor már a szénakazalt háromszor átkutattad, már minden erős elszállt, akkor állj meg egy pillanatra, és gyújtsd fel a szénakazalt.
.
Azt hittem túl vagyok dolgokon. Mint nagypapám elvesztése, barátok elvesztése... Tévedtem. Erre akkor jöttem rá, amikor ott volt mellettem valaki, aki szeretett, aki ölelt. És egy röpke pillanat elég volt ahoz, hogy végigszaladjon a gondolat a fejemben, egyik fülemtől a másikig, és rájöttem, valaha ezek az emberek is ezt ígérték. Hogy mellettem lesznek... hogy mellettem szeretnének lenni!! És mára itthagytak. Nem, nem maradtam egyedül. Mert ha egyedül lennék, akkor valamit kurvára elrontottam volna. Egyszerűen csak, ezek az emberek hagytak el. Fáj, mert fontosak voltak ( vagy még most is azok ) és mert már nincsennek itt. Megígérték hogy velem lesznek. És már nincsennek. Nem az fáj hogy nem tartotta be az ígéretét. Mert ez olyan ígéret, amit nem lehet betartani. Gyakorlatilag csak az fáj, ami űrt a szívemben hagytak. Mert ha valaki fontossá válik, akkor az lelked egy része lesz, és ha féltjük, igazából azt a részt féltjük a saját szívünkben.
Nehéz ez. Senki sem mondta hogy könnyű lesz... Nem is hittem. Csak mégis... talán mégis reménykedtem benne... valahol.... mélyen.... legbelűl.....
"Állj meg egy pillanatra, és gyújtsd fel a szénakazalt. "
Ez valami teljesen új volt. Leültem, és mintha kiléptem volna önmagamból. Csak néztem magam elé, csak a fekete fehér billentyűk érdekeltek, csak a fekete fehér kotta. Csak a dallam volt a fülemben, csak az ujjaimban a fájdalom sejlete, a sok gyakorlástól, csak a szeretet a szívemben. Valami teljesen más, teljesen új, valami ami régi és öreg, a megszokott egy teljesen új világot tárt a szemem elé. A szívembe. 
rajta kívül... talán Vucával, bár most egy hete nemtalálkoztunk..
