William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok
Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.
Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.
Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, -
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, - néztem, - nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;
mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.
Táncoló Tűzliliom.
2009.12.16. 18:28
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://tundere.blog.hu/api/trackback/id/tr276218529
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mpi 2009.12.16. 19:13:47
Úrsiten...ezt a verset még Tanárnővel vettük...ez most...ez most...huh...
Nem a te hibád :)
†ÜŋDéякε 2009.12.16. 19:16:17
^-^
Azért remélem annyira mégsem ébreszt szőrnyűséges élményeket. : )
mpi 2009.12.17. 17:48:26
Nem, nem .)