Hát itt vagyok. Idegesen, dühösen, egyéb.

Édesanyámat megműtötték. Daganatot találtak a méhében. Elvileg jóindulatú, de ez majd csak 3 hét múlva derül ki. Nagyon félek és fáj. Dehát... Túl kell élni. Valahogy.

nagyon korán keltem, és nagyon keveset aludtam. Már egy hete hogy nagyon keveset alszom. Fáradt és nyűgös vagyok, pláne ha belémkötnek. de sebaj. Már fel se veszem.

Csak néha jól tud esni. Amikor csak egy kis szeretetre vágynék, és semmi mást nem kapok, csak "érdekes hangsúlyban feltett" "kérdéseket", bántást, osztást, kioktatást. És még én vagyok a hülye, mint mindig. Mindegy. Megszoktam.

Hát túl vagyunk ezen is. Nem kívánom senkinek. Egy ilyen napot. Azt a két és fél órát a műtő elött. Azt a viselkedést.

Pozitívum ( mert ilyen is volt a napban! ) hogy találkoztam Bench-csel. Nagyon örülök neki, így legalább már nem vagyok adós azzal a régen megígért öleléssel. Jó volt, örültem annak a fél órának. Jó volt. Jobb mint bármi. Megnyugodtam. És felkerült [még] valaki a barát listámra.

Angyallal is tudtam beszélni kicsit, aminek szintén örültem, mert rég beszéltünk. Bár kevesebb mint negyed óra volt, mégis erőt adott. Valahogy , valamiért, Neki mindig sikerül :$ Ł

Fáradt Tündérke most balra el.