Szebb napot!
Rémes nap. Vagyis napok. Még egy darabig... ajj de nemszeretem. Érzékeny vagyok és gyenge. A rámtörő sírógörcsök szörnyűek. Néha, csak egy teljesen normális szituációban is elkezdek sírni. Fáj minden. Egy rossz szó, egy kihagyott ölelés, egy csúnya pillantás. Minden. Fáj. Belűlről, kifelé. Gyógyszer? Próbálom. Sok... Nemszabad többet. Ennyit se szabadna. Sok. Én pedig továbbra is rosszul vagyok, és továbbra is sírok. Persze tudom. "Erős vagyok és kibírom." Ezt mondja mindenki. Én ezt mégsem érzem így. Szeretném feladni. Besokaltam. És a barátaim? Egyszerűen egy "Tündér, ezt hagyd abba" mondattal lereagálnak. köszönöm. Úgy, hogy nem is tudjátok mi van. Bele se gondoltok! Nem is akartok. Jó. Megértem. Csak hisztizni tudok és nyavajogni. Többé nemlesz. Nemfogom mondani. Ha szerintetek, nem igaz az amit érzek, akkor befejezem a drámázást. Nemfogom elmondani. Kibírom.
"Fáradt vagy és meggyötört." Ezt mondta barátnőm. Lehet igaza van. Sőt, biztos. Nem vagyok jól. És arra hiába figyelek, hogy előre ne kombináljak. Attól még félek. Hogy mi lesz ha... Nem akarom elveszíteni, és félek. Nem engedem közel magamhoz. Eltaszítom. Megijedek. És ő is.
Ajj, mi lesz még ebből?