"- Az úgy volt, hogy amikor a világon az első kisbaba legelőször felkacagott, kacagása ezer meg ezer darabra tört, s ezek a darabok ide-oda szökdöstek, és belőlük lettek a tündérek. Úgy kellene, hogy minden kisfiúnak és kislánynak legyen saját tündére. - Miért? Nincsen? - Nincs! Azért nincs, mert a mai gyerekek már olyan kitanultak, hogy alig-alig hisznek a tündérekben. És ha valamelyikük így szól: "Nem hiszek a tündérekben" -, akkor valahol holtan esik össze egy tündér."
<3
Áááhw ez a kép! *-*
*-* (L) Boldogat neked Kai-chaaaaan!!! (L) ^^
Nyááá~ *visong*
...
*leütik*
20 perc és megyek babázni *-*
És jajjdenagyon jó lesz nekem ^-^
Rég voltam, mert mostanság nem vagyok valami jól, és nemakarom hogy valamit elkapjon Nóri.
Nah megyek is, elkezdek készülődni, mivel nőből vagyok...
A játék lényege:
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről :)
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot! ^^
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!
Szóval...
Gyerekkorom, ha szabad így neveznem, egy kétszintes kertesházban töltöttem. Mamámékkal laktunk együtt, amit én nagyon szerettem. Ami igazán jellemző volt, azok a Cicáim. Szaffi(enyém), és Lucifer(nővéremé). Szaffi egy fekete cica(epilepsziás volt szegényem:(), Lucifer tigtiscsíkos. Sajnos a költözéssel mind a ketten ottmaradtak a régi házban.
Másik, a két szomszéd, Marcsi és Viola. Mindig együtt voltunk, és általában fontunk. 5ös, 6os, éppen mihez volt kedvünk.
Ami emlékezetes még, azok a nyár esti tollasozások^^ Ugye az udvarban kevés volt a hely, és kimentünk az utcára. Kisutca, szóval forgalom kevés. Volt oylan este, hogy 6 páran játszottunk, mert persze a felnőttek is beálltak. Imádtam^^
Valamint alsóban, a verseket szerettem nagyon. (még most is, tagadhatatlan^^) Akkoriban mindig mamámmal tanultam. Ültem az ölében és mondtuk. És újra és újra és újra... imádtam^^
Ha lenne képem megmutatnám még a pincelejárónkat. Semmi különlegesre nem kell gondolni. Egy egyszerű lépcső lefelé. Ám a fal... az több mint 8 év történetét meséli el. Nem kell hozzá más, csak tempera és ecset -sokszor még az sem-. Nővéremmel imádtuk a falat dekorálni. (persze a szobában is
) És az évek során szépen lassan betelt. De sose festettük le. Mindig találtunk egy tenyérnyi helyet, ahol még nem volt színes a fal.
Ennyi nosztalgia bőven elég volt XD Pláne hogy ez nemtöbb mint 5-6 éve történt...
Most viszont bajban vagyok a 7 emberrel.
Azért megpróbálom:
1. Katuss
2. Pati
3. Juliette
4. Vedina
5. Tommy
6. Nah ide feliratkozhat aki akar:D
7. Nah ide feliratkozhat aki akar:D
Ja és nem utolsó soran: Kaptam About a girl -től Rakon -tól Angyal -tól Grief -től
(bár tőlem privit nem kaptok, aki idetéved az majd észreveszi)
Tudtad, hogy a macska "kedvjavító hatású"? A dorombolása ritmusos, hasonló az emberi szív dobogásához, ami nyugtató hatású. Szőre puha, és melegséget áraszt, jóleső érzés hozzáérni, simogatni. Súlya általában elhanyagolható, így kényelmesen az ölünkbe fektethetjük, esetlegesen a mellkasunkra.
A macska megérzi, ha a gazdáját bántja valami, ilyenkor ösztönösen odabújik, és engedi hogy simogassák, emellé hálásan dorombol is.
Az orvosok a depressziós betegeknek ajánlják.
A macska egyébként egy független, makacs állat. Ebből jön az a mondás: "A macskát mindenre megtaníthatod, amit ő meg szeretne tanulni."
Ugyanakkor ha emberhez szokott, nagyon békés és szeretet teljes.
A kutyával ellentétben, nincs az emberre hagyatkozva, önellátásra is képes.
Ezért is, gyakran ajánlják kisgyerekeknek, hogy megtanulják milyen a gondoskodás.
Rájöttem, az élet nem olyan egyszerű, mint hinnénk. Nem könnyű csak úgy cél nélkül létezni. Ha célod van, akkor küzdessz a végtelenségig. Ez nehéz. Nehéz, de gyönyörű. Mert mi se édesebb a győzelem ízénél? Amikor tudod hogy valamit el akartál érni, és igenis beleteszed mind azt amit bele kell tenned, és eléred a célod! És nem hiába öltél bele annyi munkát, és nem hiába kínlódtál éjszakákon át, és az a sok sok könny amit ejtettél, nem hiábavaló volt! Ezért megéri élni! Ezért igenis megéri beletenni, még többet és még többet!
Megéri a szeretet. Mégha nehéz is. Mégha haragszol is éppen, mindig el fog múlni. Mégha fel is teszed a kérdést: "Hát erre tanítottalak én téged?" Amikor valami lehetetlent mondd. Amikor teljesen mást beszéltetek eddig. Amikor amikor amikor teljesen más volt a véleményed róla, és egyszer csak nézel nagy boci szemekkel, hogy "Jesszus ez az én Kicsim?" "Nem hiszem el!" "Hiszen ő nem ilyen!" "Nem ezt mondtam neki, nem erre tanítottam!" "Akkor mégis miért viselkedik így?" Nem tudod megmondani, talán ő se tudnád. De dühös vagy és csalódott. Talán ideges és aggódsz. De ez emlúlik. Ahogy felszáradnak a könnyeid, amik egyszer úgyis elapadnak, akkor majd megnyugszol, és szereted ugyan úgy tovább. És ha hazudik is, ha újra is csalódsz, akkor is egyszer elfogynak a könnyeid, és szereted ugyan úgy, és még jobban. Mégha a barátaid hülyének is tartanak -teljes joggal is akár-, akkor is kiállsz mellette, és képes vagy bárkinek a szemébe mondani: "Nem azt kérem hogy szeresd, szeretem én. Csak ne utáld azért, amit tesz, azért aki." És ha ezt nem fogadják el, akkor elsétálsz. De ha valaki hajlandó venni a fáradtságot arra hogy megértsen, tárd ki a szíved neki. Mert őszinének kell lenned, hogy megértsenek az emberek. Mert egy őszinte hang mindig kihallatszik a tömegből! Ne feledd. Mégha gyűlölöd is néha, mégha felpofoznád, vagy apróra vágdosnád éppen, akkor is engedd az agyadnak, hogy megmutassa, eddig mindig elfelejtetted, eddig mindig túlléptél rajta, és újra szeretted, és mindennél jobban. És most is így lesz, szeretni fogod. Csupán azért, mert ő ő, te meg, te vagy. Mert a tündérmesék néha igenis valósággá válnak! És nem szabad elszalasztanod egyetlen lehetőséged se arra, hogy megmutasd tudsz szeretni, tudsz valakivel őszinte lenni. Mégha nem is mindig, de néha, ki tudod adni magad, és mégha félsz is hogy újra megbánt, akkor is el tudod felejteni. És azzal az erővel, amivel neki elfelejtetted a hibáit, mindenki másnak egyszerre el tudod felejteni. Mert attól fáj az ütés, akit a legjobban szeretünk, de nem tudjuk visszaadni, mert rögtön belehalnánk. Néha már akkor érzed az ütést amikor még el sem csattant, de várod, felkészülsz rá, és rádöbbensz, nem is fáj annyira, ha szeretsz. Hiszen tudod, emberek vaggyunk, mert csak az emberek képesek annyira szeretni, hogy fájdalmat okozzanak másoknak. És éppen ezért, az emberek hibázhatnak. De ezek a hibák sose lesznek akkorák hogy ne lehessen megbocsájtani őket. Mindenki megérdemel egy második, egy harmadik, egy negyedik, egy ötödik, egy sokadik esélyt is. És ezt mindenkinek meg kell adni. Mertha ezt megadod, akkor igazán jó ember válhat belőled. Nem szabad gyűlölködni, mert a gyűlölet a szeretet legkisebb szikráját magában hordozza bár, mégis a célja hogy ezt kioltsa. És ha a gyűlöletből elfogy a szeretet, az az apró lángocska, nem marad semmi, teljesen kiégsz, és a gyűlölet, az az ocsmány érzés átveszi a hatalmat, és nem marad belőled semmi, csak egy kőszikla. Tényleg ezt akarod? Hiszen nem is ismered teljesen! Hiszen csak egy részét ismered, mert bár szereted, és sokat beszéltek, attól még nem ismerheted teljesen. Senkit nem ismerhetsz teljesen, ameddig nem éltél vele egy életen keresztül. Nem tudod hogy veszi a levegőt mikor nevet, nem tudod hogy veszi a levegőt mikor autót vezet, mikor szeretkezik, mikor iszik, mikor beszél, mikor repül, mikor kacsint, és nem tudod milyen az, amikor eláll a lélegzete. És nem tudod milyen amikor félve bújik az öledbe,és a könnyeit itatod a blúzod sarkával. Nem tudhatod, mert ezt csak akkor ismered meg, ha egy életen át vele voltál. És mindenki megérdemel egy esélyt! Mindenki! Az is akit szeretsz, és az is akit nem. Aki veled szembe jön az utcán, sose tudhatod mennyi szeretetet adott, és kapott. Nincsen jogod elítélni senkit. Nem tudhatod mit érez. Egyik emberi sors se ugyanolyan. És ameddig nem tudod ő mit érez, nem ítélkezhetsz. Nem tudod mit miért csinál, és miért nem. De ha szeretsz, akkor nem kell ítélkezned. A szeretet elfogadás. Egy barátság, amelyben fellobban a láng. Az az apró láng, ami a gyűlöletben is ottvan. Nefeledd. Szeretni még mindig sokkal egyszerűbb, mint küzdeni azzal, hogy elfojtsuk a szeretet minden fellángolását.
