volt Egy barna Tündér

*fáradt*

*nyűgös*

*beteg*

*+5 szépszemű+, +6 Boci+, -1 Maci-*
*visong, visong, öklendez*

*éhes*

*lelépett a könyvtárba*

Ui.: (15:01:03)
+2 könyv
+ 1 szépszemű

Megrendeltem 5 könyet. Ma kihozták... volna... de mivel senki nem volt itthon, nem lehetett átvenni... elvileg holnap délután kihozzák megint. remélem. Nagyon várom őket. Nem igaz, ma nekem semmi nem jön össze!

Egyedül vagyok ködben és esőben,
Egyedül mert én így akartam, és végül így lett.
Van még valaki, akit nem löktem teljesen el,
De miért van, hogy őt nem érdekli ez?
[nem vers csak sorokba szedve...]

*teljes kikészülés*

*beszélhetnékje van*

Miért nem válaszol senki!?

*agyhalál*

*hazaért*

*elege van a mai napból nagyon*

*nagyon hülye, nyűgös, elviselhetetlen*

*szeretethiányos*

*emberhiányos*

*beszélgetéshiányos*

*tudja ki kell neki.*

*.ordít, mert nincs vele.mert nem tud beszélgetni vele.*

*.erős.*

*csak mutatja*

*fáradt, éhes*

*lelépett*

*nyakába ugrik, megölelgeti*

Imádlak Kicsm!!!

...mert...
olyan kislányos,
olyan japános,
olyan aranyos,
olyan Tündérkés.^^

Hmm. Szerda van. Szép egy nap, mondhatom.

Az osztály fele utál. A másik fele nem foglalkozik velem.

Nem zavar. Véletlen volt.

Csak mert nem tudom befogni azt a nagy pofámat!

.Basszus.

Rossz ez így most. Bajok vannak. Itt is, ott is. 

Én meg a kettő között ingázom.

Püff.

*.próbál.jópofát.vágni.az.egészhez,csak.nem.nagyon.megy.neki.*

Beszélgettünk. Én meséltem, és te azt mondtad kezdessz megérteni. És én hálás voltam neked, ott kint a játszótéren, hogy megértessz, pedig ezt igazán nehéz! Hálás voltam már számtalanszor. Köszönöm! Mert megértettél. Mert megértessz...

Most azt hiszem, én is kezdek megérteni sok más embert. Amikor ránézek a körülöttem lévő rendre, ami a szobámban van, képtelen vagyok gondolkozni vagy bármit is csinálni. Annyira nincs semmi, ami erre késztetne. Vagy bármi más.

Amikor ránézek az iskolatáskámra, és tudom, hogy ma este tanultam, és nem a gép elött, hanem az asztalomnál, lámpafénynél,mint minden normális gyerek... akkor képtelen vagyok gondolkodni, mert nincs ami erre késztetne.

És mikor rájövök, hogy az élet van akinek ebből áll, hogy rendet tesz, tanul, akkor rájövök, én nem akarom! Én gondolkozni akarok, mégha néha fáj is. Mert értékes gondolatai vannak emberknek, és egyszer talán nekem is lehetnek.

Fél 12, és senki, nincs msn-en. 11óta. Megdöbbentő. Emberek!!! Mit csináltok ti, kedd este 11kor?

Esik. Az esőcseppek halkan kopognak az ablakon. Ritmusára táncolnék. De inkább csak nézek kifelé, a változó, a szürke, az egyhangú világba. Amely ebben a percben, mindennél többet jelent nekem.

"Káoszban nem lehet önmagadban rendet tenni."

Szerintem ez hülyeség... ._. 

De kipróbálom. Hátha jobb lesz.... Vagy akarom hinni hogy jobb lesz...

Hogy bármi is lehet jobb. Szebb. 

*lelépett takarítani*