Megszoktam...
2008.09.14. 12:56
... engem miért mindenki csak megszok? Engem nem lehet elfogadni? Nem lehet megérteni? Engem csak megszokni lehet?
Úgy látszik nekem ezt kell megszokni.
7 komment
Logika...
2008.09.14. 10:42
2 komment
Hideg... de ennyire?
2008.09.13. 23:21
Szeretem, ha beleborzongok, ha kiráz, maga a hideg, de amikor az összes nemlétező izmom sikít a fájdalomtól, hogy a hideg mint megannyi apró tű hatol beléjük, akkor inkább egy forró ölelésbe menekülnék, majd befészkelném magam a jó meleg szobába. Mint most.
5 komment
-részlet-
2008.09.13. 18:30
-Miért?
-Szeretném tudni.
-Egyébként sincs értelme hogy elmondjam. Végül is, ez nem egy vidám történet.
-Nem akarsz róla beszélni?
-Nem arról van szó.
-Akkor kérlek mondd el nekem.
-Tényleg nem kéne elmondanom.
-Nem tudok rólad semmit. Nem tudok beszélni veled, mert nem tudok semmit. Még azt se tudom ha aggódsz valami miatt. Azt se tudom, hogy mit tehetnék érted.
Nincs rám szükséged?
-Öngyilkos lett....
Annak a szónak, hogy "kedvellek" túl kis jelentősége van. Az a szó, hogy "szeretlek" túl félreérthető.
Szólj hozzá!
*hagyd,ne érezz vele együtt,csak hagyd*
2008.09.13. 13:40
Egyre jobb és jobb ez a nap. Kimondta. Sírt. Én is. Sírok. Potyognak a könnyeim. Akit szerettem. Akire felnéztem. Tanulni akartam tőle.
Gyűlöl. Kimondta.

Szólj hozzá!
*ajj*
2008.09.13. 11:56
*ajjdenagyonfáradt*
*ajjdenagyonnyűgös*
*ajjdenagyonnemkíváncsinéhányemberre*
*ajjdenagyonelegevan*
*ajjdenagyonfájafeje*
*ajjdenagyonfájatorka*
*ajjmostlelépett*
2 komment
röviden....
2008.09.12. 17:58

Amikor félsz valakitől, megpróbálod legyőzni, keresed, de nem találod, majd a véletlen, és újra egyedül vagy, megmented őt, de nem tudsz róla, majd gyűlölöd, mert más mint te, majd rájössz, ki is ő valójában, meg akarod ölni, de a valóság mégis jobban érdekel, s ismét elmegy, otthagy egyedül, s te tovább keresed, és a véletlen ismét rádtalál, és együtt mentek tovább, majd a múltat keresve, rá kell döbbenned, sokkal nagyobb titkok vannak, mint hitted volna, és ekkor elárul a saját véred, ezzel elpusztítva a reményt, a múltat, s te képtelen vagy rájönni, mit is tehetnél, egyszerűen visszamentek ahonnan elindultatok, oda, ahol minden elkezdődött, oda, ahol mindenki gyűlöl mert elmentél, oda, ahol a hozzád hasonlók, és egykor még te is, hátat fordítanak a valóságnak, mert nem kell törődniük vele, és gyűlölnek mert te látni akarod, még akkor is, ha sokkal kegyetlenebb mint az, amiben most élsz, látni akarod, meg akarod érteni, és ha küzdenek, de te nem tudsz mit csinálni, ha meghal a legjobb barátod, ha a halál felett, egy kötélen lógsz, és szembejön veled egy ismerős hajó, egy kislány, és egy robot, akkor képtelen vagy mást mondani: Hiszek!