Amikor félsz valakitől, megpróbálod legyőzni, keresed, de nem találod, majd a véletlen, és újra egyedül vagy, megmented őt, de nem tudsz róla, majd gyűlölöd, mert más mint te, majd rájössz, ki is ő valójában, meg akarod ölni, de a valóság mégis jobban érdekel, s ismét elmegy, otthagy egyedül, s te tovább keresed, és a véletlen ismét rádtalál, és együtt mentek tovább, majd a múltat keresve, rá kell döbbenned, sokkal nagyobb titkok vannak, mint hitted volna, és ekkor elárul a saját véred, ezzel elpusztítva a reményt, a múltat, s te képtelen vagy rájönni, mit is tehetnél, egyszerűen visszamentek ahonnan elindultatok, oda, ahol minden elkezdődött, oda, ahol mindenki gyűlöl mert elmentél, oda, ahol a hozzád hasonlók, és egykor még te is, hátat fordítanak a valóságnak, mert nem kell törődniük vele, és gyűlölnek mert te látni akarod, még akkor is, ha sokkal kegyetlenebb mint az, amiben most élsz, látni akarod, meg akarod érteni, és ha küzdenek, de te nem tudsz mit csinálni, ha meghal a legjobb barátod, ha a halál felett, egy kötélen lógsz, és szembejön veled egy ismerős hajó, egy kislány, és egy robot, akkor képtelen vagy mást mondani: Hiszek!
