volt Egy barna Tündér

A lelkünk sír az ajkunk nevet és én mindig erős leszek. Te voltál az utolsó, aki sírni látott engem! Nem, nem nem szabad ezt...

Azt hiszem Sokan látták már a Dr. Szöszi című filmet. Én ma 100jára néztem meg az első részt. És lehet hogy csak most, csak a jelen helyzet miatt, de nekem most sokat adott a film. Aki látta, az tudja miről beszélek (vagy meg fogja érteni). Történet: Egy rózsaszín barbibaba, -akinek kedvenc chiwawája Gyilkos,- besétál a kongresszusba, mert házasodni szeretne, és azt akarja hogy a kutyusa szülei ottlegyenek. De. Mint kiderül, a kutyus anyukája, egy kozmetikai cég tulajdonában áll, ahol állatkísérleteket végeznek rajta. Dr. Szöszi, ezt megelégeli, és az Oxford Jogi kar hallgatója lesz. Közben egy szerelmi szál is fut a történetben, de azt nem boncolgatnám. Bekerül a kongresszusba, de ott ahelyett hogy segítenének neki, aláásnak. Fel akarja adni. De a szálloda, ahol megszállt, portása a segítségére siet, és megmutatja neki, hogy miért is tanult keményen, és miért is küzd. A kutyája jogaiért. Nem szabad feladnia. Gyilkosért nem. Ekkor még keményebben küzd, és a sok rózsaszín cukiság (amit megszokhattunk tőle) mellett, feltűnnek a törvénykönyvek, a csinld magad törvénykönyvek, és a többi szakirodalom, és Elle az eddiginél is jobban küzd. Senki se hisz benne. de ő igen. Hisz saját magában, mert nem önmagáért harcol, hanem a kutyájáért, és neki megéri. És nem adja fel. Megírja a törvényt. De nem támogatja senki, így ismét fel akarja adni. De egy kis csapat, akik a kongresszusban nem mertek kiállni mellette, segítenek neki, és támogatják. Petíciót indítványoznak, ami sikeresen zárul. A sok küzdelem, és harc árán, győz az igazság, és a törvényt elfogadnáj! Gyilkos mamája, és az összes többi nemtudom hánymillió kísérleti állatot szabadon engedik.

Tudod miért? Mert küzdött! Mert nem adta fel! Mert nem hátrált meg, bízott önmagában, és a kis csapatában. Mert nem felejtette el miért harcol, miért küzd olyan lelkesen, oly nagy erőbedobással. Nem adta fel, mert nem magáért küzdött, és ezért nem adhatta fel.
De valahol önmagát látta a harcban, azt a cukicsitrit, akinek a kutyája fontos, annyira hogy akár az esküvőjét is elhalasztotta volna érte. Harcolt mert neki kellett. És bár egy film csupán, azt hiszem, igaz ami benne van, harcolni kell, és nem szabad feladni, még akkor sem ha fáj, nem lehet újrakezdeni semmit. Mert ha ezt tennéd elvesztenéd önmagad, és már nem tudnád folytatni, mert egyre hamarabb adnád fel, mert nem küzdessz. Mindenből ki lehet kerülni. Nincs oyaln mélypont amiből ne lenne kiút. Mert akármennyire is rosszul érzed magad, mindig van kiút, mindig fel lehet állni! És nem a halállal. Nem azzal csak még mélyebbre süllyedsz. Nem. Jó sok akarással, és azzal hogy hiszel önmagadban, és másokban is! Mertha egyszer valaki fájdalmat okozott, valaki hátat fordított neked, az nem azt jelenti hogy mindenki ezt fogja tenni. Mert van aki igenis ott áll melletted! Mégha nem is hiszed! Mégha ő maga se hiszi hogy szeret, ha már kimondta hogy 'nem szeretem/nem szeretlek' még akkor is tudnod kell hogy de igenis szeret, és nem fog magadra hagyni, még akkor sem ha te magad taszítod messzire! És ezért nem kér cserébe semmit! Nem kéri hogy szeresd viszont, nem kéri hogy hallgasd olyan figyelemmmel mint ő téged, csak azt kéri ne add fel! Önamgadért ne! Neki fontos vagy, de nem törődik vele, mert nem az a lényeg, hanem te! És tudod ez szeretet. Ha már ő maga se hisz benne, még akkor is szeretet! És egyszer könnyezve fogja azt mondani 'mégis szeretem, mert nem tudom, nem akarom elfeledni!' És akkor neked is rá kelljönnöd, hogy fontos vagy neki, és magadért kell harcolnod, de ha hagyod akkor segít neked. Ha nem, akkor nem tud mit tenni, de ott lesz. Ha kell, megtalálhatod. De ehhez kell hogy te is akard, mert úgy nem lehet hogy ha te ellenzed. Ha nem kell a segítsége, legalább enged hogy melletted álljon. Nemkönnyű? Lehet. Ezt ő és te is tudjátok. De szerintem nem lehet másként. Magadért, (érte, és mindenkiért...)

Csak nem talált meg az az ok. És már megint nem mosolygok.

Gondolkozom. Jár az agyam, bár nem tudom miért. A helyzet világos, én mégsem értem. Valaki magyarázza el nekem... Kérlek...

Nah amint észrevehető, egy kisebb fajta változáson esett át a blogom XD Vagyis nagyon. A színekben, segített barátném Sztíí ^_^ Köszönöm. A bal oldal létrehozásában, pedig Tabita játszott szerepet. Köszönöm!!! *cupp*

Rájöttem, hogy mosolyogni jó. Még akkor is ha nincs rá okom. Mosolyogj, az ok meg majd csak megtalál.

Most ez így komoly? írjak a napomról, írjak az érzéseimről? Írjak arról, amiről nem szeretnék? Írjak arról, amitől egyszerűen csak meg akarok szabadulni? Már semmit nem akarok csak túlleni rajta. Írjak erről? Minek, miért, hogy, mikor, milyen formában?

Írjam hogy fáj, fáj hogy sokszor keresztülnéztek rajtam, fáj hogy kérek valamit és semmi jelentősége, fáj hogy lehetetlent kértek tőlem? Írhatom, de minek? Hisz ezt tudjátok. Nagyon is jól tudjátok. Mégse zavar benneteket, ezen okból kifolyólag, engem se fog zavarni. Nem fogom magam gyötörni egy olyan dolog miatt ami nem érdemli meg. Mert nem minden arany ami fénylik nem mind barát aki mutatja magát. És nem tudom meddig akarjátok még ezt csinálni, de nekem kezd nagyon is sok lenni. Ilyen van? Nem tudom. 

Nem sírok miatta, nem vagyok vígasztalhatatlan, nem fogok hisztizni ezért. Rosszul esik, hogyne esne rosszul, de elfogadom. Tudom mi az a nem, föl tudom fogni. Max lehet nem akarom. Lehet jó lesz, lehet nem, de ez így lesz. Én nem tudhatom.

Megint egyedül maradtam, mint a  kertész ki nem tudja gondozni a növényeit, akire már nincs szükség. Fölöslegesnek érzi magát, teljesen jogosan. Mert a barátság, olyan mint egy virág. Nem elég elvárni tőle, hogy illatozzon, és teljes színében pompázzon, gondozni kell, locsolni, ápolni. Ne csak azt nézd mit kaphatsz egy baráttól, keresd az alkalmat, hogy mikor adhatsz. És Ti meg jó barátok ne zárkózzatok el, engedjétek hogy a kertész vigyázzon rátok, mert nem lehet mindig egyedül fejlődni, nem éri meg mindig egyedül küzdeni a vízért, ha elég csak kérni, és kapsz. Elég egy levelet kókattabnak mutatni, majd azután elfogadni a vizet.

Lehet azt hiszed egyedül vagy, lehet úgy érzed hiányzik valaki, akkor van az, hogy ölelésre vágysz, akkor van hogy hívsz mint egy régi jóbarát, és amikor majd teljesül vágyad,  boldog leszel, boldogabb mint valaha, és jó lesz, nagyon jó.

És rájöttem, hogy ez nem így van, mert nekem is sokszor volt, hogy nehezemre esett mosolyogni, illetve nem is tudtam. És akkor jön rá az ember, hogy bár egy 7-8 éves kislány vágya volt hogy mosolyogjon, ami egy gyermeteg kis "bakinak" tűnik, lehet nem is akkora nagy marhaság.

Lehet hogy egy 7-8 éves kislány, jobban tud gondozni egy növényt, mint ugyan az a lány, 14-15 évesen? De most komolyan? Akkor mi történt közben? Elhervadt az egyik virág. Igen. Csak ez lehet. És Te most olvasó, gondold végig, neked is van egy ilyen elhervadt virágod, amit nem mersz kidobni, mert reménykedsz hogy feléled, de már titkon mégse hiszed!? És ha ezt végiggondoltad, akkor azt is vedd számításba, hogy hány olyan virágod van, amit kidobtál, és nem törődtél vele, ami már csak egy rég elfeledett emlék volt utána. És mi van akkor ha az a párkányon lévő kis virág, újra hajtást hoz, magához tér, bár ne a régi pompájában tündököl, mégis szépnek, sőt szebbnek látod! Akkor ismét elkezded ápolni. De már nem megy olyan jól. Mert amikor elhervadt, amikor csak ő volt neked, egyetlen virág, és ő se kért már a kertész segítségéből, akkor úgydöntöttél leteszed az ásót, kapát, és máshol próbálsz szerencsét. Most mégis újra kézbe kerülnek a locsolókannák, és lapátok, de a kezed már remeg, és félsz mi lesz ha elrontod. Semmi. Semmi nem lesz ha elrontod. Az élet megy tovább. A növény, a barátság nem hal ki olyan könnyen. Ápold. Kisebb karcolások, sebek előfordulhatnak. Amíg nem szándékos, amíg segítesz begyógyítani, semmi baj nem lesz. De amint te téped ki a növénykéd, te taszítod el magadtól a barátaidat, nem lehet segíteni. Egy kudarc nem ok arra, hogy feladd az álmod, és újrakezd. Két kudarc tanulság. Három kudarc már nem lehet a te hibád. Akkor már, keresd meg a kislányt magadban, és fedezd fel újra, hogy lehet gondoskodni egy növényről. Hogy lehet visszanyerni a növény bizalmát.