Azt hiszem Sokan látták már a Dr. Szöszi című filmet. Én ma 100jára néztem meg az első részt. És lehet hogy csak most, csak a jelen helyzet miatt, de nekem most sokat adott a film. Aki látta, az tudja miről beszélek (vagy meg fogja érteni). Történet: Egy rózsaszín barbibaba, -akinek kedvenc chiwawája Gyilkos,- besétál a kongresszusba, mert házasodni szeretne, és azt akarja hogy a kutyusa szülei ottlegyenek. De. Mint kiderül, a kutyus anyukája, egy kozmetikai cég tulajdonában áll, ahol állatkísérleteket végeznek rajta. Dr. Szöszi, ezt megelégeli, és az Oxford Jogi kar hallgatója lesz. Közben egy szerelmi szál is fut a történetben, de azt nem boncolgatnám. Bekerül a kongresszusba, de ott ahelyett hogy segítenének neki, aláásnak. Fel akarja adni. De a szálloda, ahol megszállt, portása a segítségére siet, és megmutatja neki, hogy miért is tanult keményen, és miért is küzd. A kutyája jogaiért. Nem szabad feladnia. Gyilkosért nem. Ekkor még keményebben küzd, és a sok rózsaszín cukiság (amit megszokhattunk tőle) mellett, feltűnnek a törvénykönyvek, a csinld magad törvénykönyvek, és a többi szakirodalom, és Elle az eddiginél is jobban küzd. Senki se hisz benne. de ő igen. Hisz saját magában, mert nem önmagáért harcol, hanem a kutyájáért, és neki megéri. És nem adja fel. Megírja a törvényt. De nem támogatja senki, így ismét fel akarja adni. De egy kis csapat, akik a kongresszusban nem mertek kiállni mellette, segítenek neki, és támogatják. Petíciót indítványoznak, ami sikeresen zárul. A sok küzdelem, és harc árán, győz az igazság, és a törvényt elfogadnáj! Gyilkos mamája, és az összes többi nemtudom hánymillió kísérleti állatot szabadon engedik.
Tudod miért? Mert küzdött! Mert nem adta fel! Mert nem hátrált meg, bízott önmagában, és a kis csapatában. Mert nem felejtette el miért harcol, miért küzd olyan lelkesen, oly nagy erőbedobással. Nem adta fel, mert nem magáért küzdött, és ezért nem adhatta fel.
De valahol önmagát látta a harcban, azt a cukicsitrit, akinek a kutyája fontos, annyira hogy akár az esküvőjét is elhalasztotta volna érte. Harcolt mert neki kellett. És bár egy film csupán, azt hiszem, igaz ami benne van, harcolni kell, és nem szabad feladni, még akkor sem ha fáj, nem lehet újrakezdeni semmit. Mert ha ezt tennéd elvesztenéd önmagad, és már nem tudnád folytatni, mert egyre hamarabb adnád fel, mert nem küzdessz. Mindenből ki lehet kerülni. Nincs oyaln mélypont amiből ne lenne kiút. Mert akármennyire is rosszul érzed magad, mindig van kiút, mindig fel lehet állni! És nem a halállal. Nem azzal csak még mélyebbre süllyedsz. Nem. Jó sok akarással, és azzal hogy hiszel önmagadban, és másokban is! Mertha egyszer valaki fájdalmat okozott, valaki hátat fordított neked, az nem azt jelenti hogy mindenki ezt fogja tenni. Mert van aki igenis ott áll melletted! Mégha nem is hiszed! Mégha ő maga se hiszi hogy szeret, ha már kimondta hogy 'nem szeretem/nem szeretlek' még akkor is tudnod kell hogy de igenis szeret, és nem fog magadra hagyni, még akkor sem ha te magad taszítod messzire! És ezért nem kér cserébe semmit! Nem kéri hogy szeresd viszont, nem kéri hogy hallgasd olyan figyelemmmel mint ő téged, csak azt kéri ne add fel! Önamgadért ne! Neki fontos vagy, de nem törődik vele, mert nem az a lényeg, hanem te! És tudod ez szeretet. Ha már ő maga se hisz benne, még akkor is szeretet! És egyszer könnyezve fogja azt mondani 'mégis szeretem, mert nem tudom, nem akarom elfeledni!' És akkor neked is rá kelljönnöd, hogy fontos vagy neki, és magadért kell harcolnod, de ha hagyod akkor segít neked. Ha nem, akkor nem tud mit tenni, de ott lesz. Ha kell, megtalálhatod. De ehhez kell hogy te is akard, mert úgy nem lehet hogy ha te ellenzed. Ha nem kell a segítsége, legalább enged hogy melletted álljon. Nemkönnyű? Lehet. Ezt ő és te is tudjátok. De szerintem nem lehet másként. Magadért, (érte, és mindenkiért...)
