volt Egy barna Tündér

Áhh. Írni kéne valami értelmeset, valami jót. De most komolyan. Visszanézem a blogom, és az elmúlt napokban csupa értelmetlen, és igen rövid post van. De hééé! Mikor írtam én így? Ha írtam, akkor értelmetlen, és hosszú. Most ezek mindenre érthető, és rövid. Nah ez így nem mehet tovább xD.  Írok egy hosszú értelmetlen postot, amiket szoktam, és szeretek. [bár lehet ti nem annyira ^^"] És itt jön a kérdés. Miről írjak?

Merthogy számomra ez még kérdéses. Írhatnék én sokmindenről. Időjárásról, általános tényekről, de miért(?), hisz azt mindenki tudja, senki nem kíváncsi rá.

Meséljek a napomról? Hmm. Úgy kezdtem, hogy fél 3kor feküdtem, [igen xD volt kivel beszélgetni végre!!! :D :D :D] és fél 6kor keltem, onnan vergődtem 8ig. Kikászálódtam az ágyból, le a gép elé xD. 9ig gép, majd 9¹⁰-től kapkodás, és rohanás a ballagásra. Napuffneki. 10kor sikeresen elkezdtük. -.-" Igazából, mindent csináltunk, csak a műsorra nem figyeltünk xD. Megtudtuk a töritanártól, hogy kedden a porta ablakára ki lesz írva a sorrend a vizsgával kapcsolatban, vagy iwien megkapjuk. Fantasztikus! -.- Láttuk Jankát, az ofő kislányát! Istenem de édes az a gyerek! *-* Majd Sophiének akartam volna mesélni, de a hangszóró mellett álltunk, így kiabálnom kellett volna, azt meg nem akartam. ^^" És csodák csodájára, CSAK 1 órás volt a műsor, ez azt jelenti, 11kor már itthon voltam, mert a szózatról leléptünk Hannával xD. Itthon, elfáradtam a nagy tevékenységben, [magyarul a semmittevésben] és nem sokkal 2 után ágyba zuhantam. Nem akartam, de annyira fáradt voltam, szédültem, minden bajom volt. Lefeküdtem. Nem kellett 5 perc, már megzuhantam, és aludtam is. Olyan fél 6, 6 körül keltem fel. Úgy éreztem, csinálnom kell valamit, megőrít ez a semmittevés. Eredetileg, ki akartam volna takarítani az íróasztalomat. [Mert ahhoz képest hogy két fiókom tankönyves fiók, minden van benne csak tankönyv nincs. ^^" Azok az asztal mellett a földön sorakoznak egy kupacban. ^^""""] De persze, "most keltem, nem állok neki takarítani" indokkal, leültem gépezni. Majd kitaláltam, hogy menjünk sétálni!!! Persze hogy! Hívjunk valakit. Juhííí Tabita jön sétálni! :D Elmentünk, sétáltunk, majd eléjük a játszótérre levágódtunk, és elfoglaltuk a hintát xD. Ha van, akivel nagyon nagyon jól érzem magam, akkor az Ő! =) Nagyon jó volt! Nevettünk, meg magyarázott nekem egy új DJről, akinek folyton elfelejtem a nevét ^^" Majd felírom valahová xD. Megbeszéltük, hogy majd kirakózunk. Jujj, nagyon régen nem kirakóztam, pedig imádok. *-* Ezek után, olyan negyed 8 körül, hazaindultam. Csajok! Ha már éreztetek olyat, hogy ha eljössz egy fiú mellett, az stíröl, és utánad fordul, tudjátok, hogy akkor akarva akaratlanul, mosolyogsz. De kérlek! Hogy 50 méteren belül, 6 srác!!! Azért én már alig bírtam röhögés nélkül. Ilyen nincs XD!!! Sikeresen hazaértem, és rájöttem, hogy abszolúte teljesen fölösleges lényegtelen érdektelen, haszonalak [etc.] volt a napom. Semmit nem csináltam.

És megint uncsizom xD. Ez már kezd szokásommá válni :/ Vagy már az? o.O

Nah mind1. Sikerült egy nem túl rövidke postot írnom, legalább egy dolog sikerült a mai napon XD

Legyetek jók, és ügyesek!

Cupi!

Én nem. Én teljesen máshogy. Én valahogy más milyennek. Én negatívabbnak. Én másabbnak. Én nem így. Máshogy. Máshogy vélekedem saját magamról. Máshogy mint egyes emberek.

Jajj bocsi ezt muszáj voltam berakni!
Ez a ti érdemetek! ^_^

Kösszi

Hol élünk,
ahol a barátnők egymás ellen fordulnak,
ahol szerelmesek egymás ellenfelei,
ahol nincs jó és rossz, csak az ember,
ahol a természetet írtja ki szeretné megőrizni,
ahol nincs béke és szeretet, csak a harc és a küzdelem,
ahol a megnyugvás az ha baj van,
ahol a segítés idegen fogalom azok számára kik másoktól várnak el dolgokat,
ahol ha baj van elfordulnak az embertől a többiek,
ahol egyedül vagy, pedig vágynál az ölelésre,
ahol egyedül alszol el, arcodon könnyekkel, mert szeretsz,
ahol a testvérek ellenfelek,
ahol harcolnak az élelemért,
ahol az együttérzés nem elismert dolog,
ahol háború van, és szenvedés!?

Valami feszít idebennt, valami nagyon fáj, vaalmi nagyon rossz. De nem adom ki, nem mutatom. Nem tudod te sem, és nem akarom hogy megtudd. Fáj nagyon fáj, hogy nem mondhatom el neked sem, hogy egyedül találtam magam a bajommal, pedig ez így természetes, pedig ez így helyénvaló. Mégis fáj, mégis egyre jobban feszít idebennt, de nem gyengülök, hanem erősödöm! Erősebb lettem, mert nem adom ki, s ez fog megölni, mert belülről fojt meg.