volt Egy barna Tündér

Az életem egy mondatban össze tudom foglalni.: SOHA NE ADD FEL(, CSAK MOST AZ EGYSZER, UTOLJÁRA!)

Megállsz. Az arcába nézel, és nevetsz.
Az arcába nevetsz, már már annyira, hogy könnyes lesz a szemed.
Életnek vagy barátnak,
nekik vagy másnak.
S magadban egy dolog után reménykedsz, senki ne nézzen a könnyek mögé,
e keserűséggel teli könnyek mögé!
Mert belülről mar, az a bánat mi oly keserű
és nem múlik el, s nem is enyhül.
A világ elöl, mosoly mögé rejted
az igaz s tiszta érzéseidet.
De neked jobb?
Nem lehet jobb.
Az álarc egyszer lehull, s marad a valóság,
mi fáj, s marad az érzelmi válság.
Szeretsz,
de nem szeretnek viszont.
Vígasztalsz,
de nem vígasztal viszont.
Rájössz nem szabad, elásnod magad
hisz értékes vagy, szemedben a jó marad.

Te megmondtad. Megmondtad. Jobban mondva megkérdezted, és én akkor még nem tudtam a választ. Mostmár tudom. És szörnyű. Akkor azt feleltem: "De hát itt vagy!" És látod. Most nem vagy itt. És szörnyű. Rémes egy érzés, hogy nem figyelnek rám. Lehet hogy tényleg egyedül maradok? Mi lesz velem? Mond meg! Mi lesz velem nélküled? Nélkületek!!??? Én nem akarom. Már nem!

A mai napom, egyszerűen a totál káoszból, a még káoszabba fordult. (ilyen szó van hogy káoszabb?) Ugye ma volt az egészség nap. Ugye az utóbbi két nap után nem nagyon akartam a drogról hallgatni 5ször 45percen keresztül rizsát. Nekem azt nem tudják bemesélni hogy még ennél is lehet rosszabb. Sajnos "elég kellemetlen" tapasztalataim vannak. Ennél jobban is lehet még utálni a drogt? Hmm nem hiszem. Na mind1. Felkelek, kistáskába be a német szótárat, és go a suli. Beérek, ugye a római 2ben voltunk. Király. Leülök Viki mellé. Nem tudok senkivel beszélni. Nembaj. Úgy nagyvonalakban felvázoltam Szofinak az elmúlt 2 napot. Még benne bíztam hogy megért. Hát nem nagyon sikerült neki. Sebaj. Nem is nagyon nyúztam a témát. Becsenget. A nő kicsit késik. Meg a csajok is XD. Végre beülünk. Mindenki számít egy unalmas tök lényegtelen altató izére. Midnenki kényelmesen fekszik a padon. Erre megszólal hogy húzzuk szét a padokat, és üljünk le körbe. Meglepődtem, de tetszett az ötlet. Körbe ülünk, egyből a közepébe. Első kérdése: "Mi az a drog?" Jól kezdi XD. Mivel eléggé utána jártam a témának, és mivel elé sok kérdőívet töltöttünk ki év közben, aktív voltam. Közben ugye egy valaki járt a fejemben. Kérte hogy mondjunk legális, illegális drogokat. Húú. Sokat tudtam XD Majd kérte hogy írjunk a táblára pozitív és negatív tulajdonságait a drognak.  A pozitívon kicsit meglepődtem. Mikor mondta, tök úgy hangzott, mintha rá akarna mindeket beszélni XD Tetszett. tök rendes volt. Persze negatívumként az első hogy bele lehet halni. Mit ne mondjak... még jó hogy én írtam fel, és így hátat tudtam fordítani az osztálynak. Majd töltöttünk ki ilyen tesztet, hogy honnan tudok a drogokról, ha megkínálnának, elfogadnám-e, meg ilyesmi. Király votl! Enniy idióta kérdést XD. Persze név nélkül Majd a nő is töltetett ki lapot velünk. Igaz-hamis, meg te mitől leszel szomorú, mérges, vidám, meg még volt valami, amire nem emlékszem XD. Jó volt. Én aktív voltam, tetszett. Csak belülről az a folytogató érzés szűnt volna meg. Szünetekkel és kis pihenőkkel tök jól elvoltunk. Majd az egyik óra végén, asszem az utolsó elötti óra végén, szóba jött a problémakezelés. Mi van akkor ha van két barátod, akik nem bírják egymást. Nah itt kitört a pánik. Csak észre ne vegyék rajtam. Persze próbáltam teljesen normálisan viselkedni, de nem jött össze. Kibukott az utóbbi 3 nap, és kicsit megszédültem, égetett a szemem. Szünet. Ültem a széken, és könnyeztem. Nem nagyon, csak épp lehelletnyit. Odajött a nő. Kérdezi mi a baj. (elötte lévő szünetekben is beszéltünk, meg tök rendes volt) kibuktam. Meséltem neki ezt azt. Jó volt valaki, aki végre nem csak a rosszal látja mindenben és mindenkiben. mondta hogy biztos meg fog oldódni minden. Hogy nem marad mindeki örökké drogos, hogy ki fogok békülni a többiekkel, és hogy lehet beszélnem kéne a barátnőmmel erről a "nem figyelek rád" dologról. Azt hiszem igaza volt. Lehet nem ártana ha látna egy pszihológus kezdek totál becsavarodni. Annyira kegyetlenül rosszul éreztem ma magam. Legszívesebben bőgtem volna, és még most is azt tenném. De nem. ezt az egészet, egy 'érdeklődő, mosolygós, vidám kislány' álarca mögé rejtettem. Az utolsó órán, mintha csak az én bajaimról beszéltünk volna. Nem. Egyszer se szóltam bele. csak csöndben küldő szemmel néztem. A végére már kicsit felbátorodtam, mikor láttam, hogy csak a szemembe néz, de nem akar megszólítani. Akkor már tudtam, segíteni akar. Jó volt. Ja, és Tabitával dobáltuk egymást 40 ft-os tollal XD eszméletlen. egyszer majdnem kicsaptam Kriszti szemét, és Tabita is majdnem Viki szemét XD ezek vagyunk mi! az egésznek vége, menni akar midneki haza!

De nem Német doga! De nem A tanárnak dolga van XD Így elmaradt, és jöhettünk haza. Hétvégén lesz mit tanulni.

Ja, és jó hír! Kedden nem írjuk meg a törit sem!!!!!!! ennek úgy örülök! Nem kéne egy 2essel éppen átcsusszanni a vizsgán Bár azért egy 4est összekaparok

Nah asszem ennyi. Majd valamikor kiteszem a privi postjaimat is, mert jelen pillanatban vagy 3is. De még kicsit had nyugodjanak bennem a kedélyek. Majd...

Nah megyek, asszem pihizek egy kicsit.

Cupi! 

ui.:Imi. Ma ritka szemét voltál

Igen. Erre mondják, hogy hülyeség. Nem szabadna leírnom, de ki kell adnom magamból. Figyelem!!! Ez egy nyafogós, magas hangvételű, idézgetős, mélyen szántó gondolatokkal teli, és felszines dolgokkal telezsúfolt post lesz. Nem kell elolvasni, nem azért lesz. Akinek nem birja a gyomra ezeket, az ne is tegye. Ha tudnia kell valamit, elmondom. Így is lehet privátba teszem be. Nah de kezdjük el.

1) Nem tudom, ismeritek-e Vica, és Anita barátnőimet. De nem hiszem. (részben azért sem mert már nem a barátaim) Nem szoktam róluk beszélni, igazából csak meghallgatnak, mivel messze laknak tőlem. Telefonon szoktunk beszélni, esetleg MSNen, és néha találkozok Anitával, mert ő nem messze lakik. (ezt most jól megmondtam XD) Az egész úgy kezdődött, hogy Kedden, felhívott Anita, és mondta hogy itt van Böszörményben. Erre én, ugye hogy találkozzunk. Annyira jó volt. Taliztunk, puszi-puszi, séta. Mondom, mondom, mesélek, és ő is mesél. Egyszer mondtam valamit (már nem tudom pontosan mit) erre ő, felkapja a vizet, és elkezd szinte kiabálni, hogy hogy lehetek ilyen köcsög, ilyen lelketlen, és önző. Hát mondhatom, eddig tőle nem hallottam ilyet. Nagyon meglepődtem, és ugye ahogy lenni szokott, én is felkaptam a vizet, mert ezek nem igaz vádak! Mondja tovább, már állunk a park közepén, ő még midnig kiabál, és meg csak tűröm. És jött a kegyelemdöfés. Az amit két éve nem hallottam tőle.: "Soha többé nem akarok beszélni veled!" Nah ezen kibuktam. Azt hiszem érthető. A legjobb barátnőm!!! Hogy mondhat ilyet??? A fejéhez vágtam, hogy már másodjára szúr hátba, és erre nekem sincs szükségem! sarkonfordulok, és elsétálok. Nem érdekelt, hogy ő sír. hallottam, hogy zokog. Nem zavart. Annyira dühös voltam rá. Befordultam a sarkon, és mintha pofán vágtak volna. a könyneim elkezdtek folyni, lelkileg megzuhantam. Gyorsan kerítettem zsepit, majd hazajöttem. Leültem a gép elé. MSN. Hát nem sok midnenki, szinte senki. Jobban mondva senki haszálható. Megcsörren a telefon. Azt hittem Anita, hogy beszéljük meg. De nem. Vica hívott, hogy hogy lehettem ennyire undok Anitával. Panaszkodott neki. Én elmeséltem, és azt mondta hazudok! Azt mondta undorodik tőlem! De könyörgöm! Mondhat ilyet az ember legjobb barátnője!!!??? Utána csodálkozott, hogy le akartam tenni. Azt mondta, ha leteszem, soha többet nem beszél velem. Igen. Gondolhatod. A szívem remegett. Hogy mondhat ilyet? Ezek után, mondta hogy köcsögség volt otthagynom Anitát. Nekem ekkor elegem lett a szitkokból, letettem. azóta nem hívtak, nem írtak, nem üzentek. És azóta iszonyatosan hiányoznak.
Gondolom sokaknak feltűnt, azt mondtam, hogy már két éve nem hallottam ilyet tőle. Igen. Mi régebben nagyon csúnyán összevesztünk. Akkor is így volt. Ugyan így. Egyik pillanatról a másikra kezdtünk veszekedni, és akkor is én voltam aki eljött (egy pofon után), majd aki megkereste őket. De most nem. Nekem elég volt ez a kettő. "Ha egyszer átbaszol szégyen rád, ha kétszer átbaszol szégyen rám." Szokták mondani. Nekem sok volt. Nem kellenek hazug barátok.

2) Mindezek után, képzelhetitek hogy ki voltam bukva. Ezt csak tetézte, hogy volt egy elég kellemetlen MSNes-telefonos beszélgetésem. Hát na. Ha addig nem zokogtam elég keservesen akkor azután biztos. Az volt a baj, hogy nem tudtam beszélni, és ha beszéltem se voltam értelmes. De könyörgöm! Valaki, aki már kb fél órája sír, hogy tudna gondolkozni??? Hogy tudna úgy tenni mintha nem történt volna semmi??? Mintha jókedve volna?? A legfőbb! Hogy tudna beszélni!? Sehogy!!! De ezt sajnos nem értették meg. Ez volt a hab a tortán!

3) És mivel szeretjük az édességet, azt a tortát dupla habbal esszük! Kedden este, mindenkinek van valami jobb dolga. Egyedül voltam. Úgy 5 emberrel beszéltem, és csak 1 figyelt rám. (máramikor) Még a legjobb barátnőmnek se voltm oylan fontos. Pedig azért volt néhány igen erős utálásom, hogy meg kéne hallgatnia. De nem. (neki fontosabb volt a sablonja) Képzelhetitek. Teljesen ki voltam akadva.

4) Összegezve a keddi napot.
- Elvesztettem a 2 legjobb barátnőmet.
- Egy msáik embert is, mert kicsit kivoltam.
- Egy ember értett meg (ami iszonyat jól esett)
- És a legjobb barátnőmnek nem voltam elég fontos.
Ezek után, ha valaki csodálkozik rajta hogy rossz kedvem volt, az ***.

5) A szerdai napom. Kb 3 órát aludhattam az este. Remek volt mondhatom. Fél 7kor kikászálódtam az ágyból. Le a gép elé. Beszélgettem ezzel-is-azzal-is de igazábólismét csak az az egy ember figyelt rám. Remek volt ismételten. Igazából, attól eltekintve, hogy ismételten végigsírtam a napomat, semmi nem volt. este Nekiültem tanulni. Pff. vagyis 1kor ültem neki XD. ebből az lett, hogy hajnali 1re kész lettem, kiszótáraztam a német szavakat, de akkor már világomat se tudtam. Úgyhogy tanulni nem nagyon sikerült. Lefeküdtem, és szerencsére el is aludtam.

Nah azt hiszem 5 pont elég. Mostmár eldöntöttem úgyis privát lesz.

Azért cupi! (megszokás XD)

3 nap után, ma nevettem elösször (asszem) őszintén, felszabadultan. Jó volt! Ilyet is tudok?

Nem tudom még mi lesz. Az idő... Az az amit nem szeretek. Azt mondod kevesebbet leszel, és én megrémülök. Azt mondtad egy embernek sírjak csak. Egy embernek sírok. Neked....

Az idő majd eldönti. Nem lehet mdinig ilyen hangulatom. Nem lehetek mindig erős. Te látod hogy mennyire gyenge vagyok, más azt látja, csak egy lány, aki épp vidám. Mert ezt láttatom, vagyis próbálom.

Azt hiszem változom.... Nem tudom mi fog ebből kisülni... remélem csupa jó

Nah nagy cuppanós! 

Aholy! süt a nap. Vagy valami ilyesmi. Menni kéne sétálni. Ki jön? 3ig lehet jelentkezni. MSNen, vagy telefonon bár MSNen nem bittos hogy leszek Inkább mobilon Nah nem vagyok értelems XD mind1. megyek is nem fárasztom a jónépet XD

Cupi! 

Azt hiszem, nem kell írnom semmit. Aki tudja amit tudni kell, az érti, aki meg nem tudja, annak nem kell tudnia, szóval fölösleges leírnom. Nah ez most nem lett se értelmes, se semmi, de nem baj.

1) marad a piros karika
2) köszönöm, mert itt voltál
3) ha ma nem is, máskor legalább igen...

Vagy megérti az a 3 ember akinek szól, vagy nem. Nem fogok magyarázkodni, nem fogok bocsánatot kérni. Most így döntöttem.

Jó éjt mindenkinek, sok puszi! ^.^

ui.: Zahíromnak meg jobbulást *nagy gyógypuszi*

roppant módon tudná értékelni ha valaki figyelne rá. És nem csak magában beszélne, hanem ha ír valamit akkor arra reakció is lenne, és nem fél óra után, hanem kb 2 perc. Vagy halvány gőzöm sincs, de kurva mód jól esne ha ilyenkor amikor ki vagyok bukva mint állat, nem lenne fontosabb egy rohadt sablon mint én! Csak egy kicsit is jólesne, ha néha a legjob barátnőm is figyelne rám! És nem mást csinálna, hanem megnyugtatna, és vígasztalna egy kicsit! dehát hova képzelek én? Mi az hogy én bárkinek is fontos legyek? Soha az életben ilyen nem lesz! Mert én senki vagyok, egy nagy rakás szar! Semmi vagyok, és nem érdemlek még egy kis figyelmet sem! Nem értem miért kell ezt csinálni, de örülnék ha végre valaki észrevenne engem is! És nem csak másokat, hanem engem is szeretnének. De hát ez képtelenség, mivel engem nem lehet szeretni, mert én egy önző undok állat vagyok, aki mindig csak bánt mindenkit! Csak ha azt modnod nincs igaza, akkor mégis miért mondja ezt? Miért nem tudja befogni azt a nagy pofáját? Én ezt nem fogom megérteni soha! De nem is akarom. Meg akarok halni, és itthagyni ezt az elcseszett világot!!!!