Megváltoztam. Kurvára megváltoztam, és nem tetszik. Sose voltam ilyen, hogy éjszakánkénk sírok. sose volt szükségem másokra. Mindig erős voltam. Mindig tudtam mit kell tennem, sose hoztam szégyent magamra. De most. Kegyetlen milyen vagyok. Undorodok magamtól. Gusztustalan! Sírok, és szánalmas vagyok! Rászorulok mások segítségére! Undorító amit csinálok. Folynak a könyneim, és írok. Sose akartam ilyenné válni. És lám, ilyen vagyok. Semmi több, egy szánalmas fruska! Szükségem van másokra! Barátokra! Barátokra akik nincsennek is! Mert nem vagyok elég fontos! Mert oylan vagyok amilyen! Mert sírok, mert mosolygom, mert csöndben vagyok, mert beszélek. Mert írok mikor sírnom kéne, és mert szeretek mikor félnem, gyűlölnöm kéne! Nem vagyok erős! Kurvára nem! Fel akarom adni! Csak egyszer! Most az egyszer! Félek. Nem tudom mi lesz. Sőt! Azt sem tudom most mi van. Szeretek, de közben eltaszítom magamtól. Becsapom őt, és magamat. A másik véglet, szeretem, és görcsösen akarom, pedig tudom soha nem teljesülhet az álmom. És pont e miatt veszítem el. sse voltam ilyen. Gyötrődöm, tipródom, félek, rettegek, mégis mosolyogva állok elötte és mondom: "Semmi baj, jól vagyok" Pedig nem. Nagyon nem vagyok jól. Fáj a szívem. És ennél csak rosszabb lesz. Nem tudom elfelejetni. Nem tudom kiverni a fejemből. Meg akarok szabadulni az emlékétől, de nem megy! Vágyom arra a szeretetre amit kaptam tőle! Sóvárgok azokra a szemekre, arra a szájrángásra, azokra a mosolyokra, és arra a kedességre amit nem érdemeltem meg. Mert nem érdemlek szeretetet. nem. Ha igen, akkor már régesrég boldog lennék. De nem vagyok az. Mert nem kapom meg azt, amit szeretnék. Túl nagy kérés lenne? Igen. Ezek szerint az. Miért van az, hogy van akinek minden összejön, és minden sikerül neki? Nem tudom. De azt igen, hogy jobb helyzetben vagyok mint ő. Mert majd egyszer, el kell érnie valamit, és küzdenie kell, és ő nem fog tudni. fel fogja adni. Én viszont küzdök, és könnyű szerrel megcsinálom. De addig félek. Mert mástól várom a boldogságom. És nem teszek érte semmit. egy egyszerű kérdésre nem tudok felelni.: "Miért szereted Őt?" Nem tudom, de érzem és pont. Nem hagyom hogy szapulják, hogy bántani akarják. Érzem és kész. Szükségem van rá. Arra a halvány reményre amit nyújt nekem. de ha egyszer már nem lesz többet, összetöri a szívem. akkor majd kiszakad egy rész belőlem, és a szívem elvérzik. Marad az agyam, és olyan leszek mint egy robot. csak csinálom amit kell. Érzések nélkül. Szenvedés, öröm nélkül. Jobb lesz? Nem. De hiszem, mag fog oldódni. Most jó? Részben. A szívem részében igen. Az eszem mást mond. de a szívemre hallgatok mert hülye vagyok. Nem bízok az eszemben. Nem bízom rá magam. És ez a legnagyobb marhaság amit csinálhatok. De most jobb. Vagyis úgy érzem. Majd eldől. Nem tudom mi van velem. Az az érzéketlen, optimista, erős csaj eltűnt. És egy érzésekkel teli, döntésképtelen, totális pesszimista tini jött a helyére. De az eszem megmaradt, az a gyerekes és szeretetre vágyó motor. Az egyik felem lázad, a másik követi a szabályokat. És nem tudom melyikre hallgassak. Érvek, ellenérvek mind a kettőnél vannak. Tanácstalan vagyok. fáj minden hol. A lábam, a karom, a hajam vége, de legfőképp a szívem fáj, mert elüldözök magam mellől embereket. Mert szeretek! Azért utálnak, mert mást szeretek, meg azért is mert Őt. Rossz embert szeretek. ezt mondja az eszem. De a szívem nem hagyja hogy otthagyjam. Minden erejével azon van, hogy megtartsa. Ha azt úgy, hogy csöndben szakad meg, megteszi. Mert nagyobb boldogság egy percig szeretni és szeretve lenni, utána elválni, mint reménytelenül szeretni, és viszont szeretve nem lenni. Jobb egyszer meghalni, mint örökké szenvedni abban a tudatban hogy ő ott van. Jobba ha egy percre is, de beteljesül az álom, mint az, hogy soha ne lehessen remény. Örökké remélni, de soha meg nem kapni. Elfogadtam. És igazából vele semmi bajom nincs! Nem miatta szenvedek! hanem az állítólagos barátanim miatt. Nekem sok volt így. Hogy ilyen mocskosul itthagyjanak. Pff. hagyjanak akkor, ne kínozzanak! Nem figyelnek rám, és még én vagyok az undok! Hát nem. Kurvára nem így megy! Nem csak én lehetek hülye! nem csak én hibázhatok. Nem csak nekem kéne magamba néznem. Kurvára nem! de ezt leszarjátok. Azt hiszitek én vagyok a hibás. Pedig nem. Megváltoztam. de ha a barátom/baártnőm vagy, elfogadsz. Ezek szerint csak én tartottalak annak. hiba volt? Igen. Ott bántottál ahol értél. Fájt. És még most is iszonyatosan fáj. Nem értem az embereket miért kell ilyennek lenni???
) Ezt muszáj megismételnünk
