...Arcom piros volt, a tánctól, és a mennyiségi alkoholtól, amit megittam. Forgott velem a világ, és mindenből hármat láttam. Kimentem a szabadlevegőre, hogy erőre kapjak. És Te ott álltál. A szemed valahol a kék és zöld színek között játszott, hajad szőke volt, akár a mesékben. Ettől lábam megremegett, és borzongás futott át rajtam mikor megszólaltál. De pár mondat után egy hideg szellő meggyőzött arról, hogy be kell mennünk. Előre engedtél, majd megfogtad a kezem. Hátulról a fülemhez hajoltál, és felkértél táncolni. A borzongás nem szűnt, hát mentem. Vezettél, ahogy partnerhez illik. Időt se adtál rá, hogy rágondoljak: Én nem is tudok táncolni. Kezem a nyakadban, és a hajadat markolom. A tiéd a derekamon, és finoman tart. A nyakamba szuszogtál. Magamhoz húztalak. Minél közelebb kerültünk egymáshoz, annál jobban egyek voltunk. Nem kellettek szavak. Nem kellett ismernelek téged. Majd a szemembe néztél, én pedig elvesztem a csillogásban. Egy perc volt talán, de szebb mindennél. Majd a nyakadba zokogtam, és mint a filmekben, kezem kicsúszott a kezedből, és megtört a varázs...
Egy álomkép csupán...
2008.11.20. 17:28
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://tundere.blog.hu/api/trackback/id/tr86218875
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.