Hmm. Tegnap este. Szépen megjártam a szlogenemmel (Lásd: előző post) Aztán, ma reggel látom Cicca írja hogy elgépeltem. Basszus Itt nem tudtam, hogy dühöngjek vagy sírjak. Hát dühöngtem. De megcsináltam és mostmár jó! Remélem

Az este, ideges voltam nagyon miatta. A mozillában ugyanis látható egy apró lila csík a jobb alsó sarkában a fejlécnek. Ami engem nagyon idegesített.
De megnyugtat a tény, hogy csak egy emebert akartam megölni ^^" Bár őt nagyon, és így visszaolvasva... ^^" Hogy is mondjak... érdekes Eddig ilyenen, ilyen szinten még nem gondolkoztam
Segáz

Ma reggel, fél 8 körül keltem. Olvastam meg gondolkoztam. Az életen, a blogon, msnen, barátokon. Hogy mi értelme mindennek? Miért kell egy kártyavárat építgetnünk, ami egyszer oly könnyedén összedől majd, az életünk végét jelző szellővel? Itt is blogon. Arra vágyunk, hogy ismertek legyünk, mert húú milyen jó már az. Hát nem. Nem jó. Mert nem írhatsz magadról. Nem írhatod magadnak. Azt mondják erre, pedig de, mert erre való. Hát nem. Mert ha lesz egy megszabott olvasótáborod, akkor nekik írsz. Olyat írsz ami nekik lényeges. És esetleg ha baj van, nem írod le, mert akkor azt hallgathatnád mindenkitől, hogy én szívesen segítek, meg megoldjuk, meg bla bla bla... És ráadásul, elkerülhetetlen, hogy "ezek" még ismerjék is egymást. Nah az a csúcs. Mert nem írhatsz olyat, ami kettőtök közt történt, mert a többi tudja kiről van szó, kombinál, és paff. Megint lehet hallgatni a süketelést. - Illetve ott az ellentábor. Sokan ismernek, és van egy véleményed. ezzel nics baj. Csak akkor, ha ez a többieknek nem tetszik. És persze mindenki megtalál, mert ismert vagy. És aztán még többen, és meg többen. Aztán már ha akarsz se tudsz ismét olyan személytelen őszinte lenni. Tőlem, nem is olyan rég, azt kérték, legyek őszinte, egyenes! Én pedig könnyeimmel küszködve válaszoltam, hogy nem tudok az lenni, mert félek. Félek, hogy meghallják amit mondok, félek, nem fog nekik tetszeni. Félek, mit szólnak hozzá, és mi lesz utána. Sebezhetővé válok, és nem tudom kibírnám-e ha bántanának. Félek őszintének lenni. De ezt most ne úgy értsd, hogy hazudok. nem. Ha megkérdezed, akkor elmondom. Ha rákérdezel. de ha egy felszínes kérdéssel jössz, hogy mi a baj, nem fogom elmodnani. Mert minek mondjam? Nem tudsz segíteni. Csak nekem lesz rosszabb, mert sebezhetővé váltam. De ha rákérdezel... haragszol? igen haragszom. nagyon? nagyon. nem esett jól. meg tudsz bocsátani? neked bármikor. csak rosszul esett. sajnálom. hidd el, én is. haragszol? már nem. ... mert ezzel jár a barátság. Mert talán emberi természetből fakadóan, mindig a barátunknak hazudunk. titkolózunk elötte. Mert tudjuk hogy fájna neki. Mert fontos nekünk. Mert inkább vele foglakozol mint magaddal. Persze ezt is megkaptam már, hogy mikor fogok magammal is törődni, és mikor lesz saját véleményem!? hát nem tudom. Egyszer biztosan. Majd...

Igazából nem tudom mit akarok, nem tudom miért gondolkozom ilyesmiken. Talán unaloműzés. Talán csak a szerelemről, szeretetről próbálom terelni a gondolataim. Nem akarok arra az estére gondolni, amikor annyira jó volt. Mert eszembe jut, most mennyire nem az. Nem akarok a múlton rágódni. Persze azt teszem. Már lassan másfél éve hogy ezt teszem. 2007. júliusa óta, csakis kizárólag  a múlton rágódok. És egyre több a miért? és a mit rontottam el már megint?

...