Én erre képtelen vagyok. Nekem ez nem megy.
Tegnap, azt mondtam, remek napom volt, és az is lesz egy darabig. Hehh. Ez 2 órán belül megdőlt. Az éjszaka katasztrófába fulladt, vagyis én fulldokoltam a könnyeimben. Igen. Én nem így akartam. Nagyon nem! Sajnálom, bánom. Őszintén. És igen. Bőgős, röhögős, parázós este lett, a lehető legrosszabb értelemben. Bőgtem nem is keveset, röhögtem, ami inkább csalódott, elkeseredett fintornak nevezhető, és paráztam, úgy ahogy most is. Még meg se jöttél, máris itt akarsz hagyni!!! Nem értem. Nem akarom. :Z
Viszont a mai napom, pirulós, nagyot nevetős, mászkálós, eltévedős, vásárlós, fullasztó nap volt. Úgy kezdtük hogy elsétáltunk egymás mellett. Úgy folytattuk hogy nem találtunk egy utcát, (és körbejártuk az egész környéket) folytatásként nem lehetett venni amit akartam. Pöff. Ezek után, vonat késés, és jókedv. De megtaláltuk a Tüzér utcát!!! Nah nem baj. Én jól éreztem magam. Nagyon! ^^ (L) Köszönöm! Remélem lesz még ilyen ;]
Ezek után, mentünk teszkóba, ahol semmit nem vettünk nekem, csak füzetet. hehe. Hazahoztak kocsival, és most értünk haza.
Elfogott a szmorúság, a rettegés. Nem tudok mit kezdeni magammal, félek, reménykedek. Szünet van! Nyár van! Egyszerűen elegem van a tanulásból, és abból hogy ezért kaptam a fejemre. Meguntam jó lenni, meguntam az lenni aki most vagyok. Meguntam változni, meguntam tanulni. Eddig elfogadtak így, hát ennyi. Továbbra is, maradok ez a nyitott könyv, aki beszél magáról. Tudom azt hiszed csak mondom. Csak azért mert ezt várod el tőlem. De nem. Felfogtam mit mondtál. Megértettem. Rosszul esett, nem kicsit. Féltem, nem is kicsit. Paráztam, nem is kicsit. Sírtam elég sokat. Én nem akarok olyan erős lenni mint te vagy. Akkor olyan embernek is kellene lennem. Elfogadlak, mert szeretlek. De az, hogy olyan legyek mint te, távol áll tőlem, az hogy azokat a hibákoat elkövessem amit te, arra vigyázok hogy ne! Nem szabad, és nem is tehetem meg. Nekem ottvannak a csajok, és itt vagy te. És nem baj. És nem rossz. Nem kell felelőséget vállalnod értem. Nem vagyok kislány már. Nem kell fogni a kezem, ha nem akarom. Nem kell megmutatnod, milyen rossz a világ. Tudom én, látom rajtad. De ha azt kérem ölelj át, ne taszíts el magadtól, ne mondd azt hogy "te ehhez túl nagy vagy"! Ne azért taszíts el, mert nekem rossz lehet. Nem követem el a te hibáidat. Kész. Én letettem róla. Nekem már nem fordul meg a fejemben semmi fájó dolog. Már nem akarom, mert nem lesz jobb tőle. Csak akkor ha az élet a baj. Akkor megoldás. De nekem nem az. Letettem róla.
Sajnálom ha nem hiszel nekem. Sajnálom ha eldobsz magadtól. Megértelek, tudom hogy miért teszed, ha teszed... mégis arra kérlek, ne!
